KVSC 1907 - 100 év adrenalin
Egy film, mely ma este került bemutatásra a Dunta Tv-ben. Egy dokumentumfilm Románia, Erdély egyik legrégebbi és legnagyobb tradícióval rendelkező focicsapatáról, a valamikori KVSC-ről, a mostani kolozsvári CFR 1907-ről. Egy 100 éves történelemmel rendelkező csapat harca a román bajnokság élvonalában 2006-ban, beleértve a harc minden kellékét: a szurkolókat, a csapat jelképét, Csefit (ahogy itt mifelénk még mondják, a maszkótáját), az indulókat, dalokat, himnuszokat, zászlókat, boldog és boldogtalan arcokat.
Nem is jöhetett jobban ez a bemutató, hisz csütörtökön a csapat a Steaua ellen játszik. Az biztos, hogy a galerinknek, a KVSC-nek egy kis szívpezsdítés volt. Én már tudom azt, hogy erősebben fogok énekelni a Steaua elleni meccsen. Ez a film egy plusz löketet adott a meccsre való készülésben. Hisz minden meccsre való készülés egyfajta szertartás: lélekben már napokkal azelőtt készülök (ezt általában a család is szokta tapasztalni). Előkerül a galeri-póló, a galeri sapka, a sál, egyre többször kapom magam azon, hogy valamelyik CFR indulót éneklem vagy dúdolgatom.
Visszatérve a filmre, jó volt viszontlátni a képernyőn a sok ismerős arcot, akikkel együtt énekelünk minden meccs alkalmával, ezt az összetartó lelkes kis csapatot (az összetartás abból is kiderült, hogy már du. e-mailben és telefonon értesítgettük egymást, este meg telefonon szóltunk a haveroknak, hogy ha nem tudná, tudassuk vele vagy netalán ha elfelejtette volna, akkor eszébe juttassuk). Hisz a galerink egy lelkes kis csapat, akikkel együtt örülünk vagy bánkódunk csapatunk sikereinek vagy botlásainak. Ettől szép a szurkoló élete: egy közösséghez tartozik, annak szerves része, akikkel együtt ünnepli a győzelmet vagy együtt mérgelődik egy-egy elvesztett mérkőzésért.
Igaz, hogy nem olyan régen lettem tagja ennek a lelkes kis csapatnak, de nagy öröm számomra. Sok mindent köszönhetek a galerinek, számos felejthetetlen percet éltünk meg a csapat mellett. Ez a film is egyike volt ezen perceknek. Köszönet érte mindazoknak, akik elkészítették, akik lehetővé tették létrejöttét és mindazoknak, akik támogatták a film elkészítését. Köszönet érte...
Nem is jöhetett jobban ez a bemutató, hisz csütörtökön a csapat a Steaua ellen játszik. Az biztos, hogy a galerinknek, a KVSC-nek egy kis szívpezsdítés volt. Én már tudom azt, hogy erősebben fogok énekelni a Steaua elleni meccsen. Ez a film egy plusz löketet adott a meccsre való készülésben. Hisz minden meccsre való készülés egyfajta szertartás: lélekben már napokkal azelőtt készülök (ezt általában a család is szokta tapasztalni). Előkerül a galeri-póló, a galeri sapka, a sál, egyre többször kapom magam azon, hogy valamelyik CFR indulót éneklem vagy dúdolgatom.
Visszatérve a filmre, jó volt viszontlátni a képernyőn a sok ismerős arcot, akikkel együtt énekelünk minden meccs alkalmával, ezt az összetartó lelkes kis csapatot (az összetartás abból is kiderült, hogy már du. e-mailben és telefonon értesítgettük egymást, este meg telefonon szóltunk a haveroknak, hogy ha nem tudná, tudassuk vele vagy netalán ha elfelejtette volna, akkor eszébe juttassuk). Hisz a galerink egy lelkes kis csapat, akikkel együtt örülünk vagy bánkódunk csapatunk sikereinek vagy botlásainak. Ettől szép a szurkoló élete: egy közösséghez tartozik, annak szerves része, akikkel együtt ünnepli a győzelmet vagy együtt mérgelődik egy-egy elvesztett mérkőzésért.
Igaz, hogy nem olyan régen lettem tagja ennek a lelkes kis csapatnak, de nagy öröm számomra. Sok mindent köszönhetek a galerinek, számos felejthetetlen percet éltünk meg a csapat mellett. Ez a film is egyike volt ezen perceknek. Köszönet érte mindazoknak, akik elkészítették, akik lehetővé tették létrejöttét és mindazoknak, akik támogatták a film elkészítését. Köszönet érte...
Megjegyzések