Megdöbbenve olvasom több honlapon is, hogy elmegy Fabbiani... Remélem, hogy csak a szokásos újságírói találgatásokról, rémhírek terjesztéséről, pszichológiai harcról, bombasztikus, de semmi igazságtartalommal nem bíró fogásról van szó (ezt már teljes mértékben elfogadott húzás a román sportsajtó részéről).
Viszont ha mégis igaz lenne a hír, nem örülnék neki. Tudom, hogy Fabbianit sokan nem szeretik, lusta, nagyképű, kövér jelzőkkel jellemzik. De nekem akkor is tetszik, sőt mi több, a csapat egyik legjobb játékosának tartom a mai napig. Meggyőződésem, hogy ő lehet egyike azon játékosainknak, aki a Champions League-ben simán megállja a helyét. Fantasztikus labdakezelése, technikája és az egyéni megoldásai bármikor győzelemre vezethetik a csapatot. Ő az az ember, aki egyedül képes eldönteni egy meccs kimenetelét, ő az az ember, aki sok esetben egyéni megvalósításai révén maga után húzza a csapatot, ő az a játékos, aki egy egész stadiont fel tud állítani. Egy igazi vezéregyéniség.
Sokan mondják, hogy ha Fabbiani gyors is lenne, akkor lenne az "igazi játékos", de akik ezt mondják, azok elfelejtik, hogy ha ez így lenne, akkor Fabbiani nem a CFR-től kapná a fizetését (és nem annyit, amennyit most kap), hanem valamelyik nagy európai klubtól (mondjuk a Chelsea, Real, Barcelona, Arsenal vagy Liverpool csatárja lenne).
Summa summarum, sajnálnám, ha Fabbiani nélkül kellene tovább menetelni az előttünk álló 3 fronton. Veszteség lesz a csapat számára és ez csak akkor fog meglátszani, ha már nem a CFR színeiben lép pályára Cristian Fabbiani. Igaz, hogy csak kölcsönbe adják, de az az érzésem, hogy ez a "válás" első jele. Ez viszont egy meggondolatlan lépés mind a klubvezetés, mind az edző részéről.
Befejezésül pedig: Fabbiani, please stay...
2008. július 29.
2008. április 3.
Egy kis szórakozási lehetőség...
... na meg dühlevezetési mechanizmus a CFR szurkolók számára. A képen látható seggfej kóboj annak a szarrágó bírónak az animációs megjelenítése, aki az idei Steaua - CFR rangadót szemrebbenés nélkül el tudta lopni a bukaresti csapatnak. Neve Alexandru Tudor és remélem többet a CFR meccsen az életben nem fog bíráskodni. Amúgy egyre inkább egyértelműbb, hogy a Steaua házibírója.
Jó játékot, jó szórakozást, rúgjátok szét a seggét...
http://www.pictogame.com/game.php?game=hHcTsc14gxAo
Jó játékot, jó szórakozást, rúgjátok szét a seggét...
http://www.pictogame.com/game.php?game=hHcTsc14gxAo
2007. szeptember 27.
FFeST, vagyis diákfilmfesztivál Kolozsváron
Újabban diákfilfesztivált szervezek/szervezünk Kolozsváron, van is elfoglaltság vele éppen elég. Szervezői megbeszélések, egyeztetések a partnerintézmények között, pénzszerzés és hadd ne folytassam a sort.
Mindezt viszont szívesen teszem, úgy érzem van értelme. Fiatalokért, tehetséges diákokért dolgozni öröm. Legalábbis számomra. Az is lehet, hogy még nem is sejtjük, de történelmet írunk, egy hosszútávú, sikeres nemzetközi diákfilmfesztivál alapjait tesszük le most Kolozsváron (mi, szervezők, merjük azt hinni, hogy a fesztiválra jelentkező fiatal rendezők, operatőrök a közeljövőben híres nemzetközi fesztiválokról hoznak majd díjakat és talán egyszer a Palm d'Or-t is újra elhozzák Erdélybe, Romániába. Miért ne? Fő az optimizmus...).
A fesztivál neve FFeST. Mindjárt magyarázom is, hogy honnan jön, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kérdezni fogjátok (ezt tették az újságírók is). Egyszerű szójáték: Fast Forward Est, vagy Festivalul de Film Studenţesc, kinek hogy tetszik.
Röviden a fesztiválról. Három kolozsvári intézmény szervezi, a Babeş-Bolyai TE Színháztudomány és Televízió Kara, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Videó szak és a Sapientia – EMTE kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kara közös szervezésének eredménye a FFeST.
Időpontja 2007. szptember 28-29, azaz a soron következő hétvége (péntek, szombat). Helyszín: Babeş-Bolyai TE Auditorium Maximum terme, azaz az Állami Filharmónia volt előadóterme. És akkor álljon itt a program, melynek keretében több mint 100 animációs, dokumentum és fikciós film kerül bemutatásra:
Péntek, 2007. szeptember 28.
14,00 – Hivatalos megnyitó
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
Szombat, szeptember 29.
10,00 – Andrei Serban (UNATC Bukarest) interaktív filmjének bemutatója
11,00-14,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
18,00 – FFeST díjátadás
FONTOS: belépés díjtalan és a kilépés sem bizonytalan :).
Gyertek minél többen, megéri, színvonalas filmek vetítésére (is) sor kerül.
Mindezt viszont szívesen teszem, úgy érzem van értelme. Fiatalokért, tehetséges diákokért dolgozni öröm. Legalábbis számomra. Az is lehet, hogy még nem is sejtjük, de történelmet írunk, egy hosszútávú, sikeres nemzetközi diákfilmfesztivál alapjait tesszük le most Kolozsváron (mi, szervezők, merjük azt hinni, hogy a fesztiválra jelentkező fiatal rendezők, operatőrök a közeljövőben híres nemzetközi fesztiválokról hoznak majd díjakat és talán egyszer a Palm d'Or-t is újra elhozzák Erdélybe, Romániába. Miért ne? Fő az optimizmus...).
A fesztivál neve FFeST. Mindjárt magyarázom is, hogy honnan jön, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kérdezni fogjátok (ezt tették az újságírók is). Egyszerű szójáték: Fast Forward Est, vagy Festivalul de Film Studenţesc, kinek hogy tetszik.
Röviden a fesztiválról. Három kolozsvári intézmény szervezi, a Babeş-Bolyai TE Színháztudomány és Televízió Kara, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Videó szak és a Sapientia – EMTE kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kara közös szervezésének eredménye a FFeST.
Időpontja 2007. szptember 28-29, azaz a soron következő hétvége (péntek, szombat). Helyszín: Babeş-Bolyai TE Auditorium Maximum terme, azaz az Állami Filharmónia volt előadóterme. És akkor álljon itt a program, melynek keretében több mint 100 animációs, dokumentum és fikciós film kerül bemutatásra:
Péntek, 2007. szeptember 28.
14,00 – Hivatalos megnyitó
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
Szombat, szeptember 29.
10,00 – Andrei Serban (UNATC Bukarest) interaktív filmjének bemutatója
11,00-14,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
18,00 – FFeST díjátadás
FONTOS: belépés díjtalan és a kilépés sem bizonytalan :).
Gyertek minél többen, megéri, színvonalas filmek vetítésére (is) sor kerül.
2007. szeptember 19.
Az utóbbi öt nap, avagy Dávid óvodás lett...
Az utóbbi napok nagyon teli napok volt mindenféle szempontból. pénteken egy óvodai évnyitó, egy út Szovátára, szombaton látogatás Pista barátoméknál, vasárnap egy út Kolozsvárra, hétfőn Dávid első napja az oviban, és hivatalos évnyitó az egyetemen, kedd és szerda rengeteg munka-munka-munka.
Mindezek közül a legizgalmasabb talán az, hogy Dávid óvodás lett. A történet pénteken kezdődött, akkor volt a hivatalos évnyitó. Bencét leszámítva az egész család megjelent. Sok ismerőssel találkoztunk az oviban, éppen ezért szinte észre sem vettük, hogy az egész évnyitó ceremónia nagyon megkésett. De végül csak elkezdődött. A gyerekeket az óvonénik kézen fogták és énekelve bevonultak egy terembe. Hogy ott pontosan mi is történt, nem igazán tudjuk, ugyanis a szülőknek tilos volt a részvétel a foglalkozáson, de Dávid fiam szerint egy mesét és énekeket hallgattak. Kicsit nehezen ment be, biztatásra szorult, de nagyon boldogan jött ki és azt mondta, hogy jól telt és akar menni óvodába.
Hétfőn a történet tovább folytatódott, akkor már "élesbe" ment a dolog. Féltem is egy kicsit tőle, hiszen rám hárult az a nemes feladat, hogy a nagyobbik fiam reggel oviba viszem. Hétfőn negyed hétkor elkezdtük költögetni Dávidot és minden gond nélkül pattant ki az ágyból (kicsit furcsálottam, hiszen ő is - akárcsak én - szeret aludni és ébredés után még az ágyban fetrengeni). Gyorsan fel is öltöztünk és reggel 8-kor már az oviban voltunk az elsők között. Nagy izgalommal öltöztünk át játszóruhába és azzal rohanás le a földszintre. Rendesen húzott lefele a lépcsőkön, hogy minél hamarabb odaérhessen. Mikor leértünk, köszönt az óvonéniknek (természetesen sziát), majd bemutatta a két óvonéninek a sünipárt (aki nem tudná annak mondom: sünimamáról és sünibabáról van szó, két plüssállat, akik Dávid elválaszthatatlan barátai, nélkülük megáll az élet, nincs alvás, nincs ovizás). Én közöltem vele, hogy mennem kell a dolgozóba (így mondja Dávid a munkának), mire ő a legnagyobb természetességgel mondta, hogy Jó apa, kaptam egy puszit és futás játszani. Az óvonénik elmondása szerint egy kis lefekvés előtti pityergést és azt leszámítva, hogy nem igazán akart enni, nem is volt baj vele.
A keddi nap kicsit nehezebben kezdődött. Már a felkelés sem volt annyira sima. De azért maradt az oviban gond nélkül. Ugyancsak az alvás és a déli étkezés körül voltak kisebb problémák, de tulajdonképpen jól mególdottak, Enikő du. 4 órakor ment utána. Este mikor megkérdeztem, hogy miért sírt az oviban azt válaszolta, hogy azért, mert haza akart jönni aludni, mire megkérdeztem tőle, hogy miért akar itthon aludni. Erre a válasz egyszerű volt: hogy örömet szerezzek nektek.
Szerda viszont nagyon rosszul kezdődött. Sőt a szerdai napunk már kedden megkezdődött, hiszen este már elkezdte mondani, hogy ő nem akar az oviban aludni és semmivel nem tudtuk meggyőzni. Szerda reggel már nehezen ébredt, szinte sírva indultunk el otthonról és sírva hagytam az óvodában. Az óvonő elmondása szerint elég sokat hisztizett, nem evett semmit és nem is aludt.
Már előre félek a holnapi naptól, hiszen ma este már olyant is mondott, amit eddig soha: Nem megyek az oviba, mert ott azt mondja az óvonéni, hogy Dávid, aludni! és én nem akarok az óvodában aludni.
Na de meglátjuk mit hoz a jövő. Két dolog biztos: sokkal jobbank ígérkezett az első nap, mint azt hinni reméltük és lassan sokkal rosszabb lesz, mint amit valaha elképzeltem. Ehhez még az is hozzájön, hogy amióta oviba jár, sokkal érzékenyebb, sokkal több figyelmet igényel, sokkal többet bújik, de még a Bencével való viszonya is megváltozott. Igyekeznünk kell megtalálni a középutat: megmaradni következetes és szigorú szülőnek úgy, hogy közben megkapja a szükséges szeretetet, odafigyelést, törődést. Nagyon nehéz feladat.
Holnap szülőértekezlet, kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak az óvonénik, hogyan tovább, marad-e 8 órát vagy csak 4-5 órát és aludni hazahozzuk. A fejem szerint nem hoznám haza délben, nem tudom mivel fogjuk tudni megmagyarázni aztán neki azt, mikor ott fog kelleni maradjon du. 4, fél 5-ig. Ha most nem vesszük ki, egyből így szokja meg, ha kivesszük, akkor számolhatunk azzal, hogy még egy trauma lesz számára, mikor du. megyünk csak utána. Viszont elég sokan vannak olyanok, akik délben kiveszik a gyerekeket, ez pedig számáea frusztráló, hiszen más után mennek, utána nem.
Egyszóval nem tudom mi a jobb, nem vagyok elég okos ebben a kérdésben...Hátha a holnapi szülői értekezlet választ ad ezen kérdésekre...
Mindezek közül a legizgalmasabb talán az, hogy Dávid óvodás lett. A történet pénteken kezdődött, akkor volt a hivatalos évnyitó. Bencét leszámítva az egész család megjelent. Sok ismerőssel találkoztunk az oviban, éppen ezért szinte észre sem vettük, hogy az egész évnyitó ceremónia nagyon megkésett. De végül csak elkezdődött. A gyerekeket az óvonénik kézen fogták és énekelve bevonultak egy terembe. Hogy ott pontosan mi is történt, nem igazán tudjuk, ugyanis a szülőknek tilos volt a részvétel a foglalkozáson, de Dávid fiam szerint egy mesét és énekeket hallgattak. Kicsit nehezen ment be, biztatásra szorult, de nagyon boldogan jött ki és azt mondta, hogy jól telt és akar menni óvodába.
Hétfőn a történet tovább folytatódott, akkor már "élesbe" ment a dolog. Féltem is egy kicsit tőle, hiszen rám hárult az a nemes feladat, hogy a nagyobbik fiam reggel oviba viszem. Hétfőn negyed hétkor elkezdtük költögetni Dávidot és minden gond nélkül pattant ki az ágyból (kicsit furcsálottam, hiszen ő is - akárcsak én - szeret aludni és ébredés után még az ágyban fetrengeni). Gyorsan fel is öltöztünk és reggel 8-kor már az oviban voltunk az elsők között. Nagy izgalommal öltöztünk át játszóruhába és azzal rohanás le a földszintre. Rendesen húzott lefele a lépcsőkön, hogy minél hamarabb odaérhessen. Mikor leértünk, köszönt az óvonéniknek (természetesen sziát), majd bemutatta a két óvonéninek a sünipárt (aki nem tudná annak mondom: sünimamáról és sünibabáról van szó, két plüssállat, akik Dávid elválaszthatatlan barátai, nélkülük megáll az élet, nincs alvás, nincs ovizás). Én közöltem vele, hogy mennem kell a dolgozóba (így mondja Dávid a munkának), mire ő a legnagyobb természetességgel mondta, hogy Jó apa, kaptam egy puszit és futás játszani. Az óvonénik elmondása szerint egy kis lefekvés előtti pityergést és azt leszámítva, hogy nem igazán akart enni, nem is volt baj vele.
A keddi nap kicsit nehezebben kezdődött. Már a felkelés sem volt annyira sima. De azért maradt az oviban gond nélkül. Ugyancsak az alvás és a déli étkezés körül voltak kisebb problémák, de tulajdonképpen jól mególdottak, Enikő du. 4 órakor ment utána. Este mikor megkérdeztem, hogy miért sírt az oviban azt válaszolta, hogy azért, mert haza akart jönni aludni, mire megkérdeztem tőle, hogy miért akar itthon aludni. Erre a válasz egyszerű volt: hogy örömet szerezzek nektek.
Szerda viszont nagyon rosszul kezdődött. Sőt a szerdai napunk már kedden megkezdődött, hiszen este már elkezdte mondani, hogy ő nem akar az oviban aludni és semmivel nem tudtuk meggyőzni. Szerda reggel már nehezen ébredt, szinte sírva indultunk el otthonról és sírva hagytam az óvodában. Az óvonő elmondása szerint elég sokat hisztizett, nem evett semmit és nem is aludt.
Már előre félek a holnapi naptól, hiszen ma este már olyant is mondott, amit eddig soha: Nem megyek az oviba, mert ott azt mondja az óvonéni, hogy Dávid, aludni! és én nem akarok az óvodában aludni.
Na de meglátjuk mit hoz a jövő. Két dolog biztos: sokkal jobbank ígérkezett az első nap, mint azt hinni reméltük és lassan sokkal rosszabb lesz, mint amit valaha elképzeltem. Ehhez még az is hozzájön, hogy amióta oviba jár, sokkal érzékenyebb, sokkal több figyelmet igényel, sokkal többet bújik, de még a Bencével való viszonya is megváltozott. Igyekeznünk kell megtalálni a középutat: megmaradni következetes és szigorú szülőnek úgy, hogy közben megkapja a szükséges szeretetet, odafigyelést, törődést. Nagyon nehéz feladat.
Holnap szülőértekezlet, kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak az óvonénik, hogyan tovább, marad-e 8 órát vagy csak 4-5 órát és aludni hazahozzuk. A fejem szerint nem hoznám haza délben, nem tudom mivel fogjuk tudni megmagyarázni aztán neki azt, mikor ott fog kelleni maradjon du. 4, fél 5-ig. Ha most nem vesszük ki, egyből így szokja meg, ha kivesszük, akkor számolhatunk azzal, hogy még egy trauma lesz számára, mikor du. megyünk csak utána. Viszont elég sokan vannak olyanok, akik délben kiveszik a gyerekeket, ez pedig számáea frusztráló, hiszen más után mennek, utána nem.
Egyszóval nem tudom mi a jobb, nem vagyok elég okos ebben a kérdésben...Hátha a holnapi szülői értekezlet választ ad ezen kérdésekre...
2007. szeptember 14.
Foci
Újabban járok focizni. Gondolom fogalmazhatok így, hisz már 3 alkalommal voltam. Minden csütörtök este 20.30-tól focizom a haverokkal. Úgy hívják ezt, hogy örömfoci, amolyan labdarúgás minden tét nélkül. Számomra jó kikapcsolódás és mozgási lehetőség. Ennél több nem is lehetne, hisz nem tudok focizni. Ez folyamatosan bebizonyosodik, egyesek idegesek is, mert el-elbaszok egy-egy labdát. De ez engem különösebben nem zavar. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem... De nem rájuk vagyok ilyenkor mérges, hanem magamra, a két bal lábamra.
Egy biztos azonban: ezután is menni fogok, mert jólesik a ozgás és mert szeretek focizni (jelzem, szeretni nem annyi, mint tudni). És mert jót tesz a vérnyomásomnak.
És van egy vigaszom is: TS barátom az első meccsem után odajött, megveregette a vállam és azt mondta, hogy ezután is mennem kell, hisz fejlődőképes vagyok. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy nem igaz, lehet, hogy csak bátorítani akart, de jólesett... Úgyhogy nagy izgalommal várom a következő csütörtöki örömfocit...
Egy biztos azonban: ezután is menni fogok, mert jólesik a ozgás és mert szeretek focizni (jelzem, szeretni nem annyi, mint tudni). És mert jót tesz a vérnyomásomnak.
És van egy vigaszom is: TS barátom az első meccsem után odajött, megveregette a vállam és azt mondta, hogy ezután is mennem kell, hisz fejlődőképes vagyok. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy nem igaz, lehet, hogy csak bátorítani akart, de jólesett... Úgyhogy nagy izgalommal várom a következő csütörtöki örömfocit...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
