Még egy történelmi pillanat részese lehettem...
42 évnyi életem során néhány nagy történelmi, sorsdöntő pillanatnak, eseménynek lehettem a szemtanúja. Ilyen az 1989-es rendszerváltás (ha egyáltalán az volt), II. János Pál pápa halála, és ebbe a sorba tartozik I. Mihály, Románia utolsó királyának halála is.
Ma nem sajnáltam az időt, és végignéztem az egész temetési szertartást (számomra megható volt), néhány róla és vele készült dokumentumfilmet és interjút, újságcikket, visszaemlékezést. Így akadtam rá az interneten és a televízióban néhány érdekességre, amiről talán keveset tudunk (én legalábbis így voltam ezzel).
Az első történet, ami nagyon ledöbbentett és egyben fel is háborított, pontosabban egyenesen feldühített, az volt, hogy I. Mihály király, felesége, Anna királyné már 1990. decemberében "hazatért" Romániába, pontosabban hazatért volna, de az akkori "államvezetés" nem engedte be az országba a királyi családot, mondván, hogy illegálisan tartózkodnak Románia területén. Hasonló fogadtatásban van része 1994 októberében is, amikor megintcsak sikertelenül próbálnak bejutni a "szabad és demokratikus" Romániába, ha úgy tetszik, saját országába. Rettegtek tőle az Iliescu által vezetett új politikai "elitek", rettegtek a parlamentáris monarchia gondolatától, rettegtek a király hazatérésétől.
Mindezekről a történetekről itt van egy rövid filmecske, ami talán először került bemutatásra.
A Jeszenszky által jegyzett cikk teljes terjedelmében itt olvasható: https://mno.hu/velemeny/mi-is-gyaszoljuk-mihaly-kiralyt-2432832
Ami ebben a cikkben a legérdekesebb, az tulajdonképpen a cím (Mi is gyászoljuk Mihály királyt) és az utolsó része, amelyből kiderül, hogy mire is gondol a szerző:
»[Mihály király] Évtizedekkel később csatlakozott ahhoz a magyar–román nyilatkozathoz, amelyet 1989. június 16-án adtak ki „a Magyar Demokrata Fórum és a Nyugaton élő demokratikus meggyőződésű román emigráció tagjai” Nagy Imre és mártírtársai budapesti újratemetése napján. Az aláírók hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a két nemzet közötti kapcsolatok javulását „egy demokratikus irányú általános európai átrendeződéstől” várják. Ennek keretében „Erdélynek, mely az egymást kölcsönösen kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. (…) Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához. Ezek megvalósítása megköveteli – többek között – a magyar nyelvű oktatás megszervezését minden fokon, beleértve a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását is”.
[...] Amikor a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem 2007. április 12-én díszdoktorrá és tiszteletbeli szenátorrá avatta az egykori uralkodót, a kitüntető címeket megköszönő beszédében Mihály király síkra szállt Románia „sokat szenvedett” magyar nemzetiségű polgárainak jogai, hagyományai, nyelvük megőrzését szolgáló törekvései és az etnikai türelem mellett is. A demokrácia, a jogállam és a kisebbségi nemzeti közösségek jogai iránti elkötelezettsége világnézetéből, rövid uralkodói időszaka és hosszú élete tapasztalataiból, nem utolsósorban a számára otthont adó, többnemzetiségű Svájc példamutató föderatív berendezkedésének ismeretéből és követendő példájából fakadt.«
Találgatásokba bocsátkozni, a "mi lett volna, ha...", "hol tartanánk ma, ha..." típusú kérdésekbe belebonyolódni nincs értelme, az én meggyőződésem valamiért mégiscsak az, hogy Vele jobb lett volna.
Nyugalma legyen csendes, emléke áldott! Isten nyugosztalja Őfelségét!
Ma nem sajnáltam az időt, és végignéztem az egész temetési szertartást (számomra megható volt), néhány róla és vele készült dokumentumfilmet és interjút, újságcikket, visszaemlékezést. Így akadtam rá az interneten és a televízióban néhány érdekességre, amiről talán keveset tudunk (én legalábbis így voltam ezzel).
Az első történet, ami nagyon ledöbbentett és egyben fel is háborított, pontosabban egyenesen feldühített, az volt, hogy I. Mihály király, felesége, Anna királyné már 1990. decemberében "hazatért" Romániába, pontosabban hazatért volna, de az akkori "államvezetés" nem engedte be az országba a királyi családot, mondván, hogy illegálisan tartózkodnak Románia területén. Hasonló fogadtatásban van része 1994 októberében is, amikor megintcsak sikertelenül próbálnak bejutni a "szabad és demokratikus" Romániába, ha úgy tetszik, saját országába. Rettegtek tőle az Iliescu által vezetett új politikai "elitek", rettegtek a parlamentáris monarchia gondolatától, rettegtek a király hazatérésétől.
Mindezekről a történetekről itt van egy rövid filmecske, ami talán először került bemutatásra.
És még van egy történet, amivel ugyancsak I. Mihály király halála kapcsán találkoztam először. A forrás egy Jeszenszky Géza által jegyzett cikk, aki Magyarország külügyminisztere volt az Antall József vezette kormányban, majd később Magyarország washingtoni nagyköveteként teljesít diplomáciai szolgálatot.
A Jeszenszky által jegyzett cikk teljes terjedelmében itt olvasható: https://mno.hu/velemeny/mi-is-gyaszoljuk-mihaly-kiralyt-2432832
Ami ebben a cikkben a legérdekesebb, az tulajdonképpen a cím (Mi is gyászoljuk Mihály királyt) és az utolsó része, amelyből kiderül, hogy mire is gondol a szerző:
»[Mihály király] Évtizedekkel később csatlakozott ahhoz a magyar–román nyilatkozathoz, amelyet 1989. június 16-án adtak ki „a Magyar Demokrata Fórum és a Nyugaton élő demokratikus meggyőződésű román emigráció tagjai” Nagy Imre és mártírtársai budapesti újratemetése napján. Az aláírók hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a két nemzet közötti kapcsolatok javulását „egy demokratikus irányú általános európai átrendeződéstől” várják. Ennek keretében „Erdélynek, mely az egymást kölcsönösen kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. (…) Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához. Ezek megvalósítása megköveteli – többek között – a magyar nyelvű oktatás megszervezését minden fokon, beleértve a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását is”.
[...] Amikor a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem 2007. április 12-én díszdoktorrá és tiszteletbeli szenátorrá avatta az egykori uralkodót, a kitüntető címeket megköszönő beszédében Mihály király síkra szállt Románia „sokat szenvedett” magyar nemzetiségű polgárainak jogai, hagyományai, nyelvük megőrzését szolgáló törekvései és az etnikai türelem mellett is. A demokrácia, a jogállam és a kisebbségi nemzeti közösségek jogai iránti elkötelezettsége világnézetéből, rövid uralkodói időszaka és hosszú élete tapasztalataiból, nem utolsósorban a számára otthont adó, többnemzetiségű Svájc példamutató föderatív berendezkedésének ismeretéből és követendő példájából fakadt.«
Találgatásokba bocsátkozni, a "mi lett volna, ha...", "hol tartanánk ma, ha..." típusú kérdésekbe belebonyolódni nincs értelme, az én meggyőződésem valamiért mégiscsak az, hogy Vele jobb lett volna.
Nyugalma legyen csendes, emléke áldott! Isten nyugosztalja Őfelségét!
Megjegyzések