Cirkuszban Dáviddal

Lévén, hogy Bence beteg és a munka napja (értsd május 1.) alkalmával szokásos piknik (ékes magyar nyelven étkezéssel egybekötött szabadidős tevékenység) elmaradt, ma teljes mértékben a két fiamnak szenteltem magam és a szabadidőm. Rögtön adódott is a nemes feladat, Dávidot elvinni cirkuszba. Szerintem ez már az idén a harmadik, de nem volt mit tenni, menni kellett, hisz megígértem neki, hogy ha jó fiú lesz, elmegyünk (zsarolom a fiam?).
Annyira izgalomban volt, hogy szerintem ennek köszönhető az is, hogy a délutáni alvás is kimaradt. Aztán fél hat körül el is indultunk a nagyparkba. Mikor meglátta a sátrat, már teljes eksztázisban volt, egyszerűen nem tudta kivárni, hogy kiálljuk a nagy sort a jegyekért. Egyfolytában húzott, hogy menjünk már be, mert kezdődik.
Na de a jegy is meglett, a cirkuszt is megnéztük (egész jó volt, az idén látottak közül a legjobb), lufit is vettünk, kisvonattal is utazott (kétszer is), úgyhogy ma totális napja volt a kiscsávónak.
Mikor hazaértünk nagyon drága volt. A két lufi közül az egyiket rögtön odavitte Bencének és közölte vele, hogy azt a lufit neki hozta. Aztán meg elmesélte, hogy milyen nagyon szép lovakat látott, és hogy már nem félt a bohóc bácsitól (tudni kell, hogy eddig nagyon félt tőle, hacsak a közelébe került a bohóc, ordítani kezdtett). Nagyon édes volt, megérte elvinni.