Megszabadultam...
...a bukaresti úttól. És ez elégtétellel tölt el. Hogy miért szabadultam meg? Ez ugyancsak a bukaresti "mitikás" stílusnak köszönhető. Ezúttal viszont a hasznomra volt.
Mint azt már írtam, a médiás diákjaink most államvizsgáznak Bukarestben, az I.L. Caragiale és a Hyperion egyetemeken, ezért kellet volna tiszteletünket tenni. Szerencsére ma felhívtam az egyik diáklányunk, hogy megtudjam, hogy ment az első vizsganap (hisz eredetileg két napra volt beprogramálva 3 vizsga). Teljes megdöbbenéssel hallottam, hogy kész, megvolt az államvizsga, egy szóbeli vizsga keretében minden megoldódott. Azt hittem, hogy nem hallok jól, hogy a lányaink félreértettek valamit. De mint kiderült, minden megfelelt az elmondottaknak. Ma reggel ugyanis a két diáklány bement vizsgázni a Caragialéra. Mikor A.R. sorra került, már teljesen nem értette, hogy mi történik, ugyanis az ottani hallgatóktól azt hallotta végig, hogy nincsenek licensz vizsgák, csak védés. Ez pedig nem igazán felelt meg annak, amit papíron kaptunk a Caragialéról. Éppen ezért, mikor bement vizsgázni, megkérdezte, hogy akkor most ez melyik vizsga, mire mondták, hogy egyetemes és román filmtörténet vizsga. Ennél jobbat már csak akkor mondtak volna, ha azt mondják, hogy ez az államvizsga. Na ehhez képest elkezdték kérdezgetni a forgatókönyvéről meg a szakdolgozatáról és szépen elbeszélgetett a vizsgáztató bizottsággal. Még dícséretet is kapott. És ezzel talán még nem is lenne nagy baj, ha ezekről a témákról nem egy külön vizsga keretében kellett volna beszélni. Mikor A.R. befejezte mondanivalóját, a bizottság megköszönte szépen a jelenlétét és közölték vele, hogy leállamvizsgázott. Neki sem jött, hogy elhiggye, de tényleg megtörtént, sikeresen leállamvizsgázott...
És mivel a három vizsgát és két vizsganapot egy délelőtt és egy vizsga keretében megoldották, már nincs értelme leutazni a fővárosba.
Befejezésként álljon itt egy anekdótának is beillő igaz történet a fővárosból. T.S. barátom nemrég a fővárosba utazott, ahol tombolt a 4o fokos hőég, a tipikus fővárosi kánikula. Ezért igyekezett az autóját a szállás előtti árnyékos helyen leparkolni, mire egy mitikő rászólt, hogy ne oda parkoljon. T.S. megkérdezte, hogy ugyanbiza miért nem parkolhat oda, mire a válasz az volt, hogy azért mert az ő autója is a napon van. Kérdezte T.S. a bukaresti polgártól, aki 6o év körüli és 4o kg lehetett, hogy akkor az a parkolóhely, ahová ő letette az autót, kié? Mire a váalsz, hogy senkié, de parkoljon csak ő is a napra, mire T.S., hogy OK, semmi gond, cseréljenek helyet, ő áll a napra, a figura meg parkóljon az árnyékba. Ez sem volt kivitelezhető, hiszen az öntudatos buakresti polgár kijelentette, hogy ő nem parkolhat máshová, csak a saját helyére. Erre már T.S. barátomnak is elfogyott a cérnája és mondta a csákónak, hogy tiszta hülye, mire az egy seprűnyelet kapott a kezébe és elkezdte T.S.-t veréssel fenyegetni. De aztán rájött, hogy a 6o évével és a 4o kilójával nem lenne nagy sikere és szégyellősen elkullogott.
Ezek után mondja valaki azt, hogy csavaros a székely észjárás. Akármennyire is az, én sokkal jobban értem mint a bukaresti mitikás észjárást...
Mint azt már írtam, a médiás diákjaink most államvizsgáznak Bukarestben, az I.L. Caragiale és a Hyperion egyetemeken, ezért kellet volna tiszteletünket tenni. Szerencsére ma felhívtam az egyik diáklányunk, hogy megtudjam, hogy ment az első vizsganap (hisz eredetileg két napra volt beprogramálva 3 vizsga). Teljes megdöbbenéssel hallottam, hogy kész, megvolt az államvizsga, egy szóbeli vizsga keretében minden megoldódott. Azt hittem, hogy nem hallok jól, hogy a lányaink félreértettek valamit. De mint kiderült, minden megfelelt az elmondottaknak. Ma reggel ugyanis a két diáklány bement vizsgázni a Caragialéra. Mikor A.R. sorra került, már teljesen nem értette, hogy mi történik, ugyanis az ottani hallgatóktól azt hallotta végig, hogy nincsenek licensz vizsgák, csak védés. Ez pedig nem igazán felelt meg annak, amit papíron kaptunk a Caragialéról. Éppen ezért, mikor bement vizsgázni, megkérdezte, hogy akkor most ez melyik vizsga, mire mondták, hogy egyetemes és román filmtörténet vizsga. Ennél jobbat már csak akkor mondtak volna, ha azt mondják, hogy ez az államvizsga. Na ehhez képest elkezdték kérdezgetni a forgatókönyvéről meg a szakdolgozatáról és szépen elbeszélgetett a vizsgáztató bizottsággal. Még dícséretet is kapott. És ezzel talán még nem is lenne nagy baj, ha ezekről a témákról nem egy külön vizsga keretében kellett volna beszélni. Mikor A.R. befejezte mondanivalóját, a bizottság megköszönte szépen a jelenlétét és közölték vele, hogy leállamvizsgázott. Neki sem jött, hogy elhiggye, de tényleg megtörtént, sikeresen leállamvizsgázott...
És mivel a három vizsgát és két vizsganapot egy délelőtt és egy vizsga keretében megoldották, már nincs értelme leutazni a fővárosba.
Befejezésként álljon itt egy anekdótának is beillő igaz történet a fővárosból. T.S. barátom nemrég a fővárosba utazott, ahol tombolt a 4o fokos hőég, a tipikus fővárosi kánikula. Ezért igyekezett az autóját a szállás előtti árnyékos helyen leparkolni, mire egy mitikő rászólt, hogy ne oda parkoljon. T.S. megkérdezte, hogy ugyanbiza miért nem parkolhat oda, mire a válasz az volt, hogy azért mert az ő autója is a napon van. Kérdezte T.S. a bukaresti polgártól, aki 6o év körüli és 4o kg lehetett, hogy akkor az a parkolóhely, ahová ő letette az autót, kié? Mire a váalsz, hogy senkié, de parkoljon csak ő is a napra, mire T.S., hogy OK, semmi gond, cseréljenek helyet, ő áll a napra, a figura meg parkóljon az árnyékba. Ez sem volt kivitelezhető, hiszen az öntudatos buakresti polgár kijelentette, hogy ő nem parkolhat máshová, csak a saját helyére. Erre már T.S. barátomnak is elfogyott a cérnája és mondta a csákónak, hogy tiszta hülye, mire az egy seprűnyelet kapott a kezébe és elkezdte T.S.-t veréssel fenyegetni. De aztán rájött, hogy a 6o évével és a 4o kilójával nem lenne nagy sikere és szégyellősen elkullogott.
Ezek után mondja valaki azt, hogy csavaros a székely észjárás. Akármennyire is az, én sokkal jobban értem mint a bukaresti mitikás észjárást...
Megjegyzések