Az utóbbi pörgős napok rövid krónikája 2. rész

Szerda, június 13.
T.M. főnökömmel úgy döntöttünk, hogy az Olt völgyén megyünk le Bukarestbe. Eddig ugyanis mindig a Prahova völgyén mentünk és elég sok radar-büntetést begyűjtöttünk, ezért választottuk a másik útvonalat. A szerencse azonban most sem kedvezett. Szeben bejáratától néhány km-re leimeszeltek az útról és közölték velünk, hogy a megengedett 110 km/h helyett 121 km/h-val mért be a radar. És még az a nyomorult radarjelző sem visított.
Bukarestbe kb. 22,30 körül érkeztünk meg. Éppencsak leparkoltunk az autót és el is szaladtunk a kormányhivatalnok ismerőseinkkel, barátainkkal sörözgetni. Jó volt újra látni néhány rég nem látott emberkét. Jó beszélgetés, nevetgélés alakult ki, a kocsmában megkezdett szocializációs tevékenységet T.G. barátnőnknél folytattuk éjjel fél 3-ig.

Csütörtök, június 14.
Reggel a főnököm elment konferenciára, én meg a nyakamba vettem a várost és azokat az intézményeket, ahol médiás diákjaink államvizsgázni fognak. Mondhatni, sikerrel járt. Mindent megbeszéltem, mindent elintéztem. Ennek az volt az ára, hogy mindkét intézményben hosszú időn keresztül kellett hallgatnom az öndícséret, az önajnározás, sok esetben az öndicsőítés minden lehetséges formáját.
Kora du. indultunk vissza Bukarestből, de nem azelőtt, hogy az IKEA-ban bevásároltam volna. Vettem egy könyvespolcot és egy kávézóasztalt. Éjfél körül értünk haza, természetesen nem tudtam megállni, hogy a könyvespolcot össze ne rakjam, ezért a lefekvés kissé megkésett.
De már megszoktam, hogy kevés alvás után is lehet sokat dolgozni...

Péntek, június 15.
Amíg én Bukarestben ügyintéztem, a ház körül folytatódtak a munkálatok. Muszáj volt, mert szombaton házavató buli. Péntek reggel bejöttem a gyárba, déli kettő körül pedig szaladás haza, hogy még az utolsó simításokat elvégezzük a nagy buli előtt. I.L., Cs.J. és T.S. barátaim is igyekeztek a segítségemre lenni, ők is teljes mellbedobással lapátolták, gereblyézték vagy döngölték az udvaron elterített földet és kavicsot. Szinte éjfél volt, mire a munkálatokat befejeztük. Mindenem fájt, azt hittem nem élem túl az éjszakát.

Szombat, június 16.
Hogy nehogy elszokjunk a fizikai mukától, a szombati napot is ezzel kezdtük. Befejeztük a kavics elterítését és ledöngölését. Aztán nekifogtunk előkészíteni a terepet az esti bulira. Pont időre készültünk el mindennel, mire az első vendégek megjelentek, minden a helyén volt, sőt, még egy rövid zuhanyra is futotta. Olyan 7 körül már begyűlt a meghívottak nagy része, így a házi koncertre is sor kerülhetett. A Transylvania Barokk Együttes koncertezett, nagy sikerrel. Utána szabad foglalkozás, evés-ivás, beszélgetés következett. Mintegy 50-60 meghívott jött el és még az eső ellenére is az volt az általános vélemény, hogy jól sikerült, jól telt. Aminek legjobban mi örvendtünk...
Az utolsó vendégek éjjel fél 3 körül mentek el.

Vasárnap, június 17.
Szombat éjjel, lefekvés előtt két kívánságom volt: vasárnap délig aludhassak és ne kelljen semmi fizikai munkát végeznem. Az első, Enikőnek köszönhetően, tökéletesre sikerült, fél 12-kor keltem fel önszántamból (azaz nem a gyerekek költöttek fel, Enikő levitte őket az udvarra). A második csak részben sikerült, hiszen azért összeszereltem egy íróasztalt, F.Sz. és B.Á. barátainkkal pedig egy nagy hintaszéket is összetákoltunk. Este még az autót is megmostam. Az utóbbi napokhoz hasonlítva viszont ez csak hobby barkácsolásnak számított. Sőt mi több, az éjjel még egy filmet is sikerült megnéznem (legalább 3 hónapja nem volt alkalmam egy filmet végig nézni).

Hétfő, június 18.
Újabb hét kezdődött, újra dolgozom a gyárban...