Öröm és szomorúság között
A címet akár úgy is megfogalmazhattam volna, hogy péntek és kedd között. És akkor már nagyon sokan fogják tudni azt, hogy miről is akarok írni. Két nap, két meccs, két eredmény. CFR-Rapid 3-2 és Dinamo-CFR 1-0. És innen az öröm és szomorúság. Ha szombaton nagyon boldog ember voltam, akkor elmondhatom, hogy a tegnap este nagyon szomorú (mondjuk ennek más oka is volt).
Na de hagyjuk a másik okot, beszéljünk az egyikről. Szombaton egy keményen harcoló, győzni akaró csapatot láttunk játszani a pályán. Képesek lettek volna meghalni a pályán, csak megszerezhessék a győzelmet. És a végén meg is szerezték. Szép játékkal, harccal, odaadással. A tegnap viszont már megint nem ezt a csapatot láttam vissza. Mintha nem lettek volna annyira motiváltak, mintha megijedtek volna attól, hogy győzelem esetén reális esély van a 2. helyre, ergó Champions League-re, mintha nem is akartak volna igazán gólt lőni (leszámítva Oliveira és Manule José és Florin Dan helyezeteit, valamint Semedo kapufáját). Nem akarom azt mondani, hogy nem játszott jól és nem harcolt a csapat, de hiányzott az a plusz, ami a Rapid elleni mérkőzésen a győzelmet jelentette. Persze a képbe az is beletartozik, hogy a Dinamo a 44. perctől emberfölényben játszott.
A Dinamo meccs végén jó érzés volt hallani a Mureşan és a Bergodi nyilatkozatait. Végre két teljesen értelmes, nyugodt, kiegyensúlyozott nyilatkozat. Nem szidtak sem bírót, nem pocskondiázták a saját csapatukat és volt erejük gratulálni a bajnokcsapatnak. Sportszerűség, fair-play, ez jellemezte nyilatkozatukat.
És végül egy jó hír: tulajdonképpen van minőségi foci a Champions Leaguen kívül is, a csapat elég jól játszik, az UEFA hely még realitás számunkra. És talán ez az a hely, ahol becsülettel helyt is tudunk állni. Majd jövőre jöhet a "nagyok játéka" is. Úgyogy hajrá CFR, hajrá KVSC!
Na de hagyjuk a másik okot, beszéljünk az egyikről. Szombaton egy keményen harcoló, győzni akaró csapatot láttunk játszani a pályán. Képesek lettek volna meghalni a pályán, csak megszerezhessék a győzelmet. És a végén meg is szerezték. Szép játékkal, harccal, odaadással. A tegnap viszont már megint nem ezt a csapatot láttam vissza. Mintha nem lettek volna annyira motiváltak, mintha megijedtek volna attól, hogy győzelem esetén reális esély van a 2. helyre, ergó Champions League-re, mintha nem is akartak volna igazán gólt lőni (leszámítva Oliveira és Manule José és Florin Dan helyezeteit, valamint Semedo kapufáját). Nem akarom azt mondani, hogy nem játszott jól és nem harcolt a csapat, de hiányzott az a plusz, ami a Rapid elleni mérkőzésen a győzelmet jelentette. Persze a képbe az is beletartozik, hogy a Dinamo a 44. perctől emberfölényben játszott.
A Dinamo meccs végén jó érzés volt hallani a Mureşan és a Bergodi nyilatkozatait. Végre két teljesen értelmes, nyugodt, kiegyensúlyozott nyilatkozat. Nem szidtak sem bírót, nem pocskondiázták a saját csapatukat és volt erejük gratulálni a bajnokcsapatnak. Sportszerűség, fair-play, ez jellemezte nyilatkozatukat.
És végül egy jó hír: tulajdonképpen van minőségi foci a Champions Leaguen kívül is, a csapat elég jól játszik, az UEFA hely még realitás számunkra. És talán ez az a hely, ahol becsülettel helyt is tudunk állni. Majd jövőre jöhet a "nagyok játéka" is. Úgyogy hajrá CFR, hajrá KVSC!
Megjegyzések
nem baj, remélhetőleg a két uefa-s csapat nem bukaresti lesz :D