(...)
Ma este beszéltem T.S. barátommal. Teljesen mellékesen mondta, hogy olvasta az utolsó két blogbejegyzésem és nem tetszem neki. Túl pesszimista bejegyzések, nem tetszek neki. Írjak valami pozitivista, optimista bejegyzést - hangzott a baráti tanács.
Mit mondhatok, jólesett. Jólesett az, hogy egyáltalán olvassák azt, amit írok. Na meg különösen jólesett az, hogy a leírtak miatt aggódnak is értem. Mondtam T.S. barátomnak, hogy a következő pozitivista hangvételű lesz.
Röviden az elmúlt napokról.
Szerdán sikeresen befejeztem a kedd éjjel elkezdett pályázatot, azóta Cs.J. kollégám már el is juttatta Pestre. Közben még a ballagás megszervezésére is maradt időm. Külön köszönet érte kedves kolléganőimnek, N.E.-nek, A.P.-nak, M.E.-nek és L.E.-nek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.
A ballagás - amire ma került sor - a nemlétező "B" terv szerint zajlott le, ugyanis az idő beleköpött a levesünkbe. Az "A" terv ugyanis arról szólt, hogy a Mátyás szülőház és a Bocskai ház közötti téren ballagnak diákjaink. Nem jött össze, beleszólt a Fennvaló (a dékánunk szavait parafrazálva Isten útjai kifürkészhetetlenek). Történt ugyanis, hogy ma reggel eleredt az eső. Gyorsan "B" tervet dolgoztunk ki N.E. kolleginával. Utólag kiderült, hogy kisebb fennakadásokkal működött is. A visszajelzések szerint a ballagás jól sikerült. És ugyancsak a visszajelzések mondatják azt velem, hogy a munkánkat nemcsak megköszönték, hanem meg is becsülték.
Citrom módjára kicsavarva hazafele indultam a melóból, mikor arra lettem figyelmes, hogy a főbejárat előtt nagy tömeg van. Először azt hittem újabb turisták akarják meglátogatni Bocskai fejedelmünk szülőházát, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó. A kapkodó, agitáló mozdulatokból sejteni véltem, hogy gáz van. Odasiettem és akkor láttam, hogy egy 8-9 éves kislány ájult el, a kísérőtanárok és az osztálytársak pedig sürgölődnek körülötte. Gyorsan bevittük a házba, leültettük egy székre és mentőt hívtunk. Szegényke elég rossz bőrben volt. Olyan 9-10 perc után érkezett meg a mentő, kissé mintha ijedt lett volna a mentős hölgy arca, mikor meglátta a kislányt. Se szó, se beszéd, betették a mentőbe és irány a sürgősségire. Sajnos nem tudom mi lett a kicsikével, remélem semmi komoly és már szerencsésen hazaért Jobbágyfalvára (innen volt a kiránduló csoport).
Az este további részét a ballagó diákok körében töltöttem el. Ünnepi vacsorára hívtak a végzős környezetföldrajzos diákjaink a Toldi étterembe. Kellemes hangulat volt, jó volt ott lenni köztük. Köszönet a meghívásért és sok sikert az életben mindannyiotoknak!
Összefoglalva: ma is egy mozgalmas napom volt, aminek a végén nyugodt lélekkel kijelenthetem: ma sem éltem hiába. A nap befejezéseként pedig még ezt a bejegyzést is megírtam :).
PS: T.S. barátomtól kérdem, elég pozitivista volt ez a bejegyzés?
Mit mondhatok, jólesett. Jólesett az, hogy egyáltalán olvassák azt, amit írok. Na meg különösen jólesett az, hogy a leírtak miatt aggódnak is értem. Mondtam T.S. barátomnak, hogy a következő pozitivista hangvételű lesz.
Röviden az elmúlt napokról.
Szerdán sikeresen befejeztem a kedd éjjel elkezdett pályázatot, azóta Cs.J. kollégám már el is juttatta Pestre. Közben még a ballagás megszervezésére is maradt időm. Külön köszönet érte kedves kolléganőimnek, N.E.-nek, A.P.-nak, M.E.-nek és L.E.-nek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.
A ballagás - amire ma került sor - a nemlétező "B" terv szerint zajlott le, ugyanis az idő beleköpött a levesünkbe. Az "A" terv ugyanis arról szólt, hogy a Mátyás szülőház és a Bocskai ház közötti téren ballagnak diákjaink. Nem jött össze, beleszólt a Fennvaló (a dékánunk szavait parafrazálva Isten útjai kifürkészhetetlenek). Történt ugyanis, hogy ma reggel eleredt az eső. Gyorsan "B" tervet dolgoztunk ki N.E. kolleginával. Utólag kiderült, hogy kisebb fennakadásokkal működött is. A visszajelzések szerint a ballagás jól sikerült. És ugyancsak a visszajelzések mondatják azt velem, hogy a munkánkat nemcsak megköszönték, hanem meg is becsülték.
Citrom módjára kicsavarva hazafele indultam a melóból, mikor arra lettem figyelmes, hogy a főbejárat előtt nagy tömeg van. Először azt hittem újabb turisták akarják meglátogatni Bocskai fejedelmünk szülőházát, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó. A kapkodó, agitáló mozdulatokból sejteni véltem, hogy gáz van. Odasiettem és akkor láttam, hogy egy 8-9 éves kislány ájult el, a kísérőtanárok és az osztálytársak pedig sürgölődnek körülötte. Gyorsan bevittük a házba, leültettük egy székre és mentőt hívtunk. Szegényke elég rossz bőrben volt. Olyan 9-10 perc után érkezett meg a mentő, kissé mintha ijedt lett volna a mentős hölgy arca, mikor meglátta a kislányt. Se szó, se beszéd, betették a mentőbe és irány a sürgősségire. Sajnos nem tudom mi lett a kicsikével, remélem semmi komoly és már szerencsésen hazaért Jobbágyfalvára (innen volt a kiránduló csoport).
Az este további részét a ballagó diákok körében töltöttem el. Ünnepi vacsorára hívtak a végzős környezetföldrajzos diákjaink a Toldi étterembe. Kellemes hangulat volt, jó volt ott lenni köztük. Köszönet a meghívásért és sok sikert az életben mindannyiotoknak!
Összefoglalva: ma is egy mozgalmas napom volt, aminek a végén nyugodt lélekkel kijelenthetem: ma sem éltem hiába. A nap befejezéseként pedig még ezt a bejegyzést is megírtam :).
PS: T.S. barátomtól kérdem, elég pozitivista volt ez a bejegyzés?
Megjegyzések