Ez a hét nem az enyém...
Semmilyen szempontból nem. Ez a hét csak bosszankodást, mérget és kiábrándulást tartogatott számomra. Nem elég, hogy az egész hét egy folytonos rohanás volt, ráadásul a Liverpool is kikapott. Tette ezt a névnapomon. Jól esett volna, ha a kupával köszöntenek. Asszem ez volt az első nagy szomorúság számomra. Egy igazi helyzetből hogy lehet két gólt rúgni? Erre is csak a Milan képes. Na de ez van...
Aztán meg kiderült, hogy Bergodi is elmegy (milyen jó, hogy készíttettem vele egy fotót). Nagyon jó edző, végtelenül sajnálom, hogy nem ő folytatja a megkezdett munkát. És mindamellett, hogy szakemberként kitűnő, emberként is fantasztikus. Azt hiszem egyedüli edző volt az egész román bajnokságban, aki igazi úriember módjára tudott viselkedni. Nem vett részt a sárhajigálásban, nem a másik csapatban kereste a hibát, nem a másik csapat játékát elemezte, nem rohant ki a bírók ellen (habár pár alkalommal lett volna miért). Csendben és profi módjára végezte a munkáját és vitte a csapatot fennebb, egyre fennebb, egészen a 3. helyig, ami UEFA Kupát jelent.
Andonet nem kedvelem. Ennek ellenére lehet jó edző. A sajtóban megjelentek szerint a vezetőség elég kemény célokat szabott meg neki. UEFA kupa csoportok, jövő évi bajnokság és kupa megnyerése. Adja Isten, hogy sikerüljön neki. De ha sikerül is, akkor sem lesz az a gáláns, jól öltözött, talpig úriember, mint Mister Bergodi volt.
Aztán alig telt el egy nap és elejtettem hőn szeretett PDA-mat, aminek az érintő képernyője bánta, hisz eltörött. Ez még vagy két nap lesz, amíg a történetet kipihenem, a traumát feldolgozom. Mondják a barátok, hogy "hadd el Dezső, ez is csak egy tárgy", de sokan nem tudják, hogy ez számomra egy lelkes tárgy. Lelkes olyan értelemben, hogy lelke van. Én tényleg "titkárnőként" használtam. Mindig időben szólt, ha valahová el kellett érnem vagy valami határidő vészesen közeledett, fejben tartotta az összes, nap mint nap használt adataimat, lehetővé tette a gyors és elektronikus (utólag könnyen korrigálható és fejleszthető) jegyzetelést, az e-mailek gyors lecsekkolását és az internetezést, Bukarestben és Budapesten pedig elngedhetetlen útitárs volt, hiszen mindig elvitt a megfelelő helyre anélkül, hogy kétszer-háromszor eltévedjek. És ugyanakkor telefonként is szolgált. És én, mint rossz gazda, mindezek ellenére eltörtem. Egyesek szerint javítható, csak lehet annyiba fog kerülni, mint egy új. Pedig én jobban szeretném ezt használni, mint egy újat. Tényleg hozzám nőtt.
Szerencsére lassan véget ér a hét. Remélem nem tartogat semmi más "meglepetést"...
Aztán meg kiderült, hogy Bergodi is elmegy (milyen jó, hogy készíttettem vele egy fotót). Nagyon jó edző, végtelenül sajnálom, hogy nem ő folytatja a megkezdett munkát. És mindamellett, hogy szakemberként kitűnő, emberként is fantasztikus. Azt hiszem egyedüli edző volt az egész román bajnokságban, aki igazi úriember módjára tudott viselkedni. Nem vett részt a sárhajigálásban, nem a másik csapatban kereste a hibát, nem a másik csapat játékát elemezte, nem rohant ki a bírók ellen (habár pár alkalommal lett volna miért). Csendben és profi módjára végezte a munkáját és vitte a csapatot fennebb, egyre fennebb, egészen a 3. helyig, ami UEFA Kupát jelent.
Andonet nem kedvelem. Ennek ellenére lehet jó edző. A sajtóban megjelentek szerint a vezetőség elég kemény célokat szabott meg neki. UEFA kupa csoportok, jövő évi bajnokság és kupa megnyerése. Adja Isten, hogy sikerüljön neki. De ha sikerül is, akkor sem lesz az a gáláns, jól öltözött, talpig úriember, mint Mister Bergodi volt.
Aztán alig telt el egy nap és elejtettem hőn szeretett PDA-mat, aminek az érintő képernyője bánta, hisz eltörött. Ez még vagy két nap lesz, amíg a történetet kipihenem, a traumát feldolgozom. Mondják a barátok, hogy "hadd el Dezső, ez is csak egy tárgy", de sokan nem tudják, hogy ez számomra egy lelkes tárgy. Lelkes olyan értelemben, hogy lelke van. Én tényleg "titkárnőként" használtam. Mindig időben szólt, ha valahová el kellett érnem vagy valami határidő vészesen közeledett, fejben tartotta az összes, nap mint nap használt adataimat, lehetővé tette a gyors és elektronikus (utólag könnyen korrigálható és fejleszthető) jegyzetelést, az e-mailek gyors lecsekkolását és az internetezést, Bukarestben és Budapesten pedig elngedhetetlen útitárs volt, hiszen mindig elvitt a megfelelő helyre anélkül, hogy kétszer-háromszor eltévedjek. És ugyanakkor telefonként is szolgált. És én, mint rossz gazda, mindezek ellenére eltörtem. Egyesek szerint javítható, csak lehet annyiba fog kerülni, mint egy új. Pedig én jobban szeretném ezt használni, mint egy újat. Tényleg hozzám nőtt.
Szerencsére lassan véget ér a hét. Remélem nem tartogat semmi más "meglepetést"...
Megjegyzések