Ülök, olvasok és nem értem mi történik!

A tegnapi napilapok, román és magyar egyaránt, szinte mindenike hozta a hírt, miszerint a Románia és az Amerikai Egyesült Államok (USA) között léterjött katonai megállapodás értelmében a Romániába telepített amerikai katonai bázisokról bármikor lehet támadást indítani, anélkül, hogy erről az amerikai fél előzetesen a román fél beleegyezését kérné. Sőt mi több, még értesíteni sem köteles szándékáról a román partnert. A hírt megerősítette egy külügyminisztériumi vezető is. A román fél a katonai egyezmény aláírásakor abban bízott, hogy a román-amerikai kapcsolatok ma már annyira megbízhatóak és érettek, hogy nem szükséges egyezményben rögzíteni a feltételeket, az amerikai-román katonai kapcsolatok a "gentleman agreement" sémát követik majd. Magyarán a román fél azt feltételezi, hogy az amerikaiak, mindeféle egyezményes kötelességük ellenére konzultálni fognak a román féllel.

Hát mit mondjak, megáll az eszem. Miközben a román politikum és közvélemény retteg a magyar egyetem, a kisebbségi törvénytervezet és a székely autonómia kapcsán, addig minden további nélkül lehetővé teszi az amerikaiak számára azt, hogy Románia területéről katonai támadásokat indíthasson. Ennyire naiv vagy ennyire vak a román politikum? Rettegnek egy nem létező veszélytől, féltik a román állam területi egységét, mindenre képesek, hogy a jogos magyar kezdeményezéseket megtorpedózzák, ellehetetlenítsék, de ugyanakkor mindenféle formális kötelezettségvállalás nélkül lehetővé teszik a "világseriff" pozícióban magát feltüntető Bush számára, hogy katonai támadásokat indíthasson Románia területéről. Mi ez barátaim, ha nem az annyira féltett szuverenitás részleges feladása? Az utóbbi évek történelmét tekintve pedig egyenesen elképzelhetetlennek tartom azt, hogy Bush levelet ír Băsescunak, hogy haver, ezek az irániák nem férnek a bőrükben, egyfolytában az atommal kísérleteznek, mi meg itt a Washington DC-ben úgy döntöttünk, hogy figyelmeztetésként küldünk tőletek egy pár rakétát, na meg egy pár nehézbombázót. Ugye haver semmi, gond, indulhat az akció? Döntéshozó pozcióban lévő politikai elitünk nagyon rövidtávú memórával rendelkezik, ugyanis gyorsan elfelejtették, hogy az USA úgy indított támadást Irak ellen, hogy sem a NATO, sem az ENSZ nem adta beleegyezését, sőt az európai nagyhatalmak egy része sem értett egyet a háborúval (Németország, Franciaország). Ezekután el tudjátok képzelni azt, hogy majd Románia beleegyezéséért fog esedezni Bús Gyuri (értsd George W. Bush)? Szerintem röhejes.

Aztán meg görgessük tovább a történések fonalát. Mi lesz akkor, ha az amcsik tényleg támadást indítanak román területről, ne adj isten valamelyik arab ország ellen? (Irán nyakán amúgy is szorul a hurok).  Hát egy biztos forgatókönyvem van: ha eddig nem voltunk kimondottan terrortámadások potenciális célpontja, akkor ezt követően leszünk. Ha eddig többé-kevésbé biztonságba érezhettük magunkat, miközben a new-yorki, washingtoni, madridi vagy londoni terrortámadások szörnyűséges, elrémisztő tévéfelvételeit és képeit nézegettük, akkor egy esetleges támadást követően már nem hiszem, hogy ennyire nyugodtan fogunk ülni és végezni mindennapi teendőinket. Közvetlenül érintettek leszünk a kérdésben és számolnunk kell az iszlám fundamentalisták által vívott arctalan háború következményeivel.

Következéképpen elmondható: székely autonómia helyett amerikai "katonai autonómia", magyar egyetem helyett pedig terrortámadástól való rettegés. Vajon melyik rejt magában nagyobb veszélyt Románia számára? A választ rátok bízom...