Foci

Újabban járok focizni. Gondolom fogalmazhatok így, hisz már 3 alkalommal voltam. Minden csütörtök este 20.30-tól focizom a haverokkal. Úgy hívják ezt, hogy örömfoci, amolyan labdarúgás minden tét nélkül. Számomra jó kikapcsolódás és mozgási lehetőség. Ennél több nem is lehetne, hisz nem tudok focizni. Ez folyamatosan bebizonyosodik, egyesek idegesek is, mert el-elbaszok egy-egy labdát. De ez engem különösebben nem zavar. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem... De nem rájuk vagyok ilyenkor mérges, hanem magamra, a két bal lábamra.

Egy biztos azonban: ezután is menni fogok, mert jólesik a ozgás és mert szeretek focizni (jelzem, szeretni nem annyi, mint tudni). És mert jót tesz a vérnyomásomnak.

És van egy vigaszom is: TS barátom az első meccsem után odajött, megveregette a vállam és azt mondta, hogy ezután is mennem kell, hisz fejlődőképes vagyok. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy nem igaz, lehet, hogy csak bátorítani akart, de jólesett... Úgyhogy nagy izgalommal várom a következő csütörtöki örömfocit...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések