Dávid nyaralni ment...

Múlt hétvégén a szüleim elvitték Dávidot Szovátára. Tették ezt két okból.
Egyrészt, hogy egy kicsit maguk mellett tudhassák első, "aranyszaró" unokájukat,
másrészt pedig azért, hogy nekünk is segítsenek egy kicsit, tudjunk felszusszanni.
Na de nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy Dávid most van először hosszabb ideig távol tőlünk. 
Ezt Enikő már a gyerek Szovátára indulásakor tudatosította, 
el is sírta magát rendesen. 
Bennem csak most kezd tudatosodni. Furcsa az, hogy mikor hazamegyek 
és belépek az ajtón, nem szalad velem szembe, vagy reggel, munkába 
induláskor nem kiabálja utánam, hogy "Szia Apa."
Magyarán: hiányzik a nagyobbik fiam.
De a hazajövetel sem lesz zökkenőmentes.
Már látom anyukámat, amint az unokáját fogja
siratni indulás előtt. Akkor már neki fog hiányozni az, ami addig nekünk hiányzott.
De hát ez az élet, furcsa is lenne, ha egyszerre mindenkinek minden jó lenne.
Az egész történetből Dávid kerül ki a legjobban: nyaralt, végre udvaron játszhatott,
fürdött a Medve-tóban, jó levegőn volt és mindez úgy történt,
hogy különösen fel sem kavarta.
Nevetve búcsúzott tőlünk mikor ment és ugyanígy fog "Szia Mamát" mondani, mikor jön.
Áldott jó természete van ...