Szenkóbá "finomvegyes" blogja

Elmegy "Shrek"???!!!

2008-07-29T10:40:00.003+03:00

Megdöbbenve olvasom több honlapon is, hogy elmegy Fabbiani... Remélem, hogy csak a szokásos újságírói találgatásokról, rémhírek terjesztéséről, pszichológiai harcról, bombasztikus, de semmi igazságtartalommal nem bíró fogásról van szó (ezt már teljes mértékben elfogadott húzás a román sportsajtó részéről).
Viszont ha mégis igaz lenne a hír, nem örülnék neki. Tudom, hogy Fabbianit sokan nem szeretik, lusta, nagyképű, kövér jelzőkkel jellemzik. De nekem akkor is tetszik, sőt mi több, a csapat egyik legjobb játékosának tartom a mai napig. Meggyőződésem, hogy ő lehet egyike azon játékosainknak, aki a Champions League-ben simán megállja a helyét. Fantasztikus labdakezelése, technikája és az egyéni megoldásai bármikor győzelemre vezethetik a csapatot. Ő az az ember, aki egyedül képes eldönteni egy meccs kimenetelét, ő az az ember, aki sok esetben egyéni megvalósításai révén maga után húzza a csapatot, ő az a játékos, aki egy egész stadiont fel tud állítani. Egy igazi vezéregyéniség.
Sokan mondják, hogy ha Fabbiani gyors is lenne, akkor lenne az "igazi játékos", de akik ezt mondják, azok elfelejtik, hogy ha ez így lenne, akkor Fabbiani nem a CFR-től kapná a fizetését (és nem annyit, amennyit most kap), hanem valamelyik nagy európai klubtól (mondjuk a Chelsea, Real, Barcelona, Arsenal vagy Liverpool csatárja lenne).
Summa summarum, sajnálnám, ha Fabbiani nélkül kellene tovább menetelni az előttünk álló 3 fronton. Veszteség lesz a csapat számára és ez csak akkor fog meglátszani, ha már nem a CFR színeiben lép pályára Cristian Fabbiani. Igaz, hogy csak kölcsönbe adják, de az az érzésem, hogy ez a "válás" első jele. Ez viszont egy meggondolatlan lépés mind a klubvezetés, mind az edző részéről.
Befejezésül pedig: Fabbiani, please stay...

Egy kis szórakozási lehetőség...

2008-04-03T14:41:00.007+03:00

... na meg dühlevezetési mechanizmus a CFR szurkolók számára. A képen látható seggfej kóboj annak a szarrágó bírónak az animációs megjelenítése, aki az idei Steaua - CFR rangadót szemrebbenés nélkül el tudta lopni a bukaresti csapatnak. Neve Alexandru Tudor és remélem többet a CFR meccsen az életben nem fog bíráskodni. Amúgy egyre inkább egyértelműbb, hogy a Steaua házibírója.

Jó játékot, jó szórakozást, rúgjátok szét a seggét...

http://www.pictogame.com/game.php?game=hHcTsc14gxAo

FFeST, vagyis diákfilmfesztivál Kolozsváron

2007-09-27T15:37:00.000+03:00

Újabban diákfilfesztivált szervezek/szervezünk Kolozsváron, van is elfoglaltság vele éppen elég. Szervezői megbeszélések, egyeztetések a partnerintézmények között, pénzszerzés és hadd ne folytassam a sort.
Mindezt viszont szívesen teszem, úgy érzem van értelme. Fiatalokért, tehetséges diákokért dolgozni öröm. Legalábbis számomra. Az is lehet, hogy még nem is sejtjük, de történelmet írunk, egy hosszútávú, sikeres nemzetközi diákfilmfesztivál alapjait tesszük le most Kolozsváron (mi, szervezők, merjük azt hinni, hogy a fesztiválra jelentkező fiatal rendezők, operatőrök a közeljövőben híres nemzetközi fesztiválokról hoznak majd díjakat és talán egyszer a Palm d'Or-t is újra elhozzák Erdélybe, Romániába. Miért ne? Fő az optimizmus...).
A fesztivál neve FFeST. Mindjárt magyarázom is, hogy honnan jön, mert szinte biztos vagyok benne, hogy kérdezni fogjátok (ezt tették az újságírók is). Egyszerű szójáték: Fast Forward Est, vagy Festivalul de Film Studenţesc, kinek hogy tetszik.
Röviden a fesztiválról. Három kolozsvári intézmény szervezi, a Babeş-Bolyai TE Színháztudomány és Televízió Kara, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Videó szak és a Sapientia – EMTE kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kara közös szervezésének eredménye a FFeST.
Időpontja 2007. szptember 28-29, azaz a soron következő hétvége (péntek, szombat). Helyszín: Babeş-Bolyai TE Auditorium Maximum terme, azaz az Állami Filharmónia volt előadóterme. És akkor álljon itt a program, melynek keretében több mint 100 animációs, dokumentum és fikciós film kerül bemutatásra:

Péntek, 2007. szeptember 28.

14,00 – Hivatalos megnyitó
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése

Szombat, szeptember 29.

10,00 – Andrei Serban (UNATC Bukarest) interaktív filmjének bemutatója
11,00-14,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
15,00-18,00 – Versenyben lévő filmek vetítése
18,00 – FFeST díjátadás

FONTOS: belépés díjtalan és a kilépés sem bizonytalan :).
Gyertek minél többen, megéri, színvonalas filmek vetítésére (is) sor kerül.

Az utóbbi öt nap, avagy Dávid óvodás lett...

2007-09-19T22:29:00.000+03:00

Az utóbbi napok nagyon teli napok volt mindenféle szempontból. pénteken egy óvodai évnyitó, egy út Szovátára, szombaton látogatás Pista barátoméknál, vasárnap egy út Kolozsvárra, hétfőn Dávid első napja az oviban, és hivatalos évnyitó az egyetemen, kedd és szerda rengeteg munka-munka-munka.
Mindezek közül a legizgalmasabb talán az, hogy Dávid óvodás lett. A történet pénteken kezdődött, akkor volt a hivatalos évnyitó. Bencét leszámítva az egész család megjelent. Sok ismerőssel találkoztunk az oviban, éppen ezért szinte észre sem vettük, hogy az egész évnyitó ceremónia nagyon megkésett. De végül csak elkezdődött. A gyerekeket az óvonénik kézen fogták és énekelve bevonultak egy terembe. Hogy ott pontosan mi is történt, nem igazán tudjuk, ugyanis a szülőknek tilos volt a részvétel a foglalkozáson, de Dávid fiam szerint egy mesét és énekeket hallgattak. Kicsit nehezen ment be, biztatásra szorult, de nagyon boldogan jött ki és azt mondta, hogy jól telt és akar menni óvodába.
Hétfőn a történet tovább folytatódott, akkor már "élesbe" ment a dolog. Féltem is egy kicsit tőle, hiszen rám hárult az a nemes feladat, hogy a nagyobbik fiam reggel oviba viszem. Hétfőn negyed hétkor elkezdtük költögetni Dávidot és minden gond nélkül pattant ki az ágyból (kicsit furcsálottam, hiszen ő is - akárcsak én - szeret aludni és ébredés után még az ágyban fetrengeni). Gyorsan fel is öltöztünk és reggel 8-kor már az oviban voltunk az elsők között. Nagy izgalommal öltöztünk át játszóruhába és azzal rohanás le a földszintre. Rendesen húzott lefele a lépcsőkön, hogy minél hamarabb odaérhessen. Mikor leértünk, köszönt az óvonéniknek (természetesen sziát), majd bemutatta a két óvonéninek a sünipárt (aki nem tudná annak mondom: sünimamáról és sünibabáról van szó, két plüssállat, akik Dávid elválaszthatatlan barátai, nélkülük megáll az élet, nincs alvás, nincs ovizás). Én közöltem vele, hogy mennem kell a dolgozóba (így mondja Dávid a munkának), mire ő a legnagyobb természetességgel mondta, hogy Jó apa, kaptam egy puszit és futás játszani. Az óvonénik elmondása szerint egy kis lefekvés előtti pityergést és azt leszámítva, hogy nem igazán akart enni, nem is volt baj vele.
A keddi nap kicsit nehezebben kezdődött. Már a felkelés sem volt annyira sima. De azért maradt az oviban gond nélkül. Ugyancsak az alvás és a déli étkezés körül voltak kisebb problémák, de tulajdonképpen jól mególdottak, Enikő du. 4 órakor ment utána. Este mikor megkérdeztem, hogy miért sírt az oviban azt válaszolta, hogy azért, mert haza akart jönni aludni, mire megkérdeztem tőle, hogy miért akar itthon aludni. Erre a válasz egyszerű volt: hogy örömet szerezzek nektek.
Szerda viszont nagyon rosszul kezdődött. Sőt a szerdai napunk már kedden megkezdődött, hiszen este már elkezdte mondani, hogy ő nem akar az oviban aludni és semmivel nem tudtuk meggyőzni. Szerda reggel már nehezen ébredt, szinte sírva indultunk el otthonról és sírva hagytam az óvodában. Az óvonő elmondása szerint elég sokat hisztizett, nem evett semmit és nem is aludt.
Már előre félek a holnapi naptól, hiszen ma este már olyant is mondott, amit eddig soha: Nem megyek az oviba, mert ott azt mondja az óvonéni, hogy Dávid, aludni! és én nem akarok az óvodában aludni.
Na de meglátjuk mit hoz a jövő. Két dolog biztos: sokkal jobbank ígérkezett az első nap, mint azt hinni reméltük és lassan sokkal rosszabb lesz, mint amit valaha elképzeltem. Ehhez még az is hozzájön, hogy amióta oviba jár, sokkal érzékenyebb, sokkal több figyelmet igényel, sokkal többet bújik, de még a Bencével való viszonya is megváltozott. Igyekeznünk kell megtalálni a középutat: megmaradni következetes és szigorú szülőnek úgy, hogy közben megkapja a szükséges szeretetet, odafigyelést, törődést. Nagyon nehéz feladat.
Holnap szülőértekezlet, kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak az óvonénik, hogyan tovább, marad-e 8 órát vagy csak 4-5 órát és aludni hazahozzuk. A fejem szerint nem hoznám haza délben, nem tudom mivel fogjuk tudni megmagyarázni aztán neki azt, mikor ott fog kelleni maradjon du. 4, fél 5-ig. Ha most nem vesszük ki, egyből így szokja meg, ha kivesszük, akkor számolhatunk azzal, hogy még egy trauma lesz számára, mikor du. megyünk csak utána. Viszont elég sokan vannak olyanok, akik délben kiveszik a gyerekeket, ez pedig számáea frusztráló, hiszen más után mennek, utána nem.
Egyszóval nem tudom mi a jobb, nem vagyok elég okos ebben a kérdésben...Hátha a holnapi szülői értekezlet választ ad ezen kérdésekre...

Foci

2007-09-14T00:17:00.000+03:00

Újabban járok focizni. Gondolom fogalmazhatok így, hisz már 3 alkalommal voltam. Minden csütörtök este 20.30-tól focizom a haverokkal. Úgy hívják ezt, hogy örömfoci, amolyan labdarúgás minden tét nélkül. Számomra jó kikapcsolódás és mozgási lehetőség. Ennél több nem is lehetne, hisz nem tudok focizni. Ez folyamatosan bebizonyosodik, egyesek idegesek is, mert el-elbaszok egy-egy labdát. De ez engem különösebben nem zavar. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem... De nem rájuk vagyok ilyenkor mérges, hanem magamra, a két bal lábamra.

Egy biztos azonban: ezután is menni fogok, mert jólesik a ozgás és mert szeretek focizni (jelzem, szeretni nem annyi, mint tudni). És mert jót tesz a vérnyomásomnak.

És van egy vigaszom is: TS barátom az első meccsem után odajött, megveregette a vállam és azt mondta, hogy ezután is mennem kell, hisz fejlődőképes vagyok. Lehet, hogy nem így van, lehet, hogy nem igaz, lehet, hogy csak bátorítani akart, de jólesett... Úgyhogy nagy izgalommal várom a következő csütörtöki örömfocit...

Nájnileven

2007-09-12T09:46:00.000+03:00

Tegnap volt 6 éve annak, hogy valakik merényletet követtek el a new yorki ikertotrnyok ellen. Azért mondom, hogy valakik, mert még senki meg nem győzött arról, hogy tényleg al-Kaida követte el azt a terrortámadást. Hogy Bush és az amerikai központi adminisztráció ezt szajkózza, az számomra nem meggyőző. Már régen nem...
Hogy bin-Laden az al-Kajda nevében bevállalta a terrortámadást, az sem bizonyíték... Hülye kellett volna legyen, hogy ne vállalja be, mégha nem is ők az értelmi szerzői. Ekkora csapást a "Nagy Testvérre" még senki sem mért.
Azért fura számomra az egész történet, mert valahogy nem fér a fejembe az, hogy a híres CIA, FBI és tudom is én még hány hírszerző, nyomozó és mittudoménmilyen szolgálat nem tudta ezt az egészet megelőzni. Vagy hazudik az amerikai központi vezetés vagy akkor sóhivatalokat működtet, hisz egy ilyen akciót nem lehet egy afganisztáni vagy pakisztáni barlangból megszervezni és lemenedzselni.

Tegnap évforduló volt. Szinte minden tv csatorna újra mutogatta a becsapódásokat, az azt követő pánikot és az ikertornyok összeomlását. Visszanézve is megrázó látvány volt. Borzongva néztem, hogy miként fúródnak be a repülőgépek a tornyokba, az emberek miként ugrálnak ki az ikertornyok felsőbb emeleteiről, miként roskad magába a modern építészet egyik legszebb alkotása és miként nyeli el Manhattant a fekete füst és porfelhő. Megrázó látvány...

És mindebből mi tanult a "Nagy Testvér" és a texasi kóboj? Véleményem szerint semmit. Alkalmazta a szemet-szemért, fogat-fogért elvet és lerohanta Afganisztánt és Irakot. Őrület... Számomra mostmár csak egy kérdés maradt: mikor csattan az iszlám terror pofona az amerikai demokrácia arcán? Csak idő kérdése, ebben biztos vagyok...

Back to the Virtual World

2007-09-09T00:50:00.000+03:00

Vége az uborkaszezonnak! Hogy ezt honnan tudom? Egyszerű a válasz: végetért a szabadság, lejárt a nyaralás és napról napra nő a fontos tennivalók listája.

Megígértem, ha véget ér az uborkaszezon és a sok esetben céltalan lebzselés, én is visszatérek. Most megteszem. Hosszú hetek óta tartó hallgatásom megtöröm ma éjjel néhány sorral.

És ha már az uborkaszezon utáni első bejegyzés, akkor miról szólhatna, mint az uborkaszezonról. Röviden, volt benne utazás (hegyek, tenger, egy kis Bulgária zabálással, sörözéssel és fagyizással egybekötve, egy szinte halálos álomban történő vezetés stb.), volt benne házépítés-házszépítés, kipakolás-kicuccolás, volt benne sok haver és sör, volt benne egy szép torockói kirándulás (ami tulajdonképpen Encikém osztálytalálkozója volt), volt benne foci (mint szurkoló és mint "szenvedő alany"), volt benne három esküvő (kettő szuper, egy gyenge) és nem utolsó sorban volt benne munka is. Mert uborkaszezon ide vagy oda, de néha a zöldséget is meg kell öntözni, ki kell gyomlálni és meg kell kapálni ahhoz, hogy teremjen. Falusi gyerekként ezt azért tudom...

Van egy-két történet, amit bővebben kifejtek, hiszen úgy gondolom megéri.

Mint azt említettem, voltunk Bulgáriában. Varnában egy kiadós ebéd és néhány sör után sétálgatva, úgy döntöttünk, hogy meg kellene enni egy fagyit is, hisz olyan jól néz ki. Olyan golyós, kimérős fajtát. Lucian és Andi gondoltak is egy merészet és kértek négy-négy golyót. Azt hitték/hittük, hogy úgy van, mint nálunk. Erre meg ketten kaptak másfél kiló fagyit és fizettek 18 eurót. Meg is lepődtek rendesen, hisz ötünk ebéde üdítőkkel és sörrökkel együtt alig volt valamivel drágább. Tanulva az esetből, Enici csak 2-2 gombócot rendelt fejenként: magának, nekem és Dávid kisfiamnak. A hat gombóc is megközelítette a másfél kiló fagyit, fizettünk is érte 14 eurót. A röhejes az volt, hogy már a fülünkön is fagyi folyt kifele, de még a kezünk tele volt. De beszéljenek a képek helyettem, az mindent megér :) :

Fagyizás Bulgáriában 1. fotó

Fagyizás Bulgáriában 2. fotó

Naszóval annyi fagyit kaptunk mindössze 32 euróért, hogy mi öten totál szarosra ettük magunkat, jutott bőven egy homelessnek is és még a kukába is sikerült eldobnunk belőle jócskán. Tanulság: turisták figyelem, Bulgáriában merőkanállal mérik a fagylaltot, főleg ha látják rajtad, hogy kívánod.

Egy másik történet, amit muszáj leírnom az a hazaút a tengerről. Sokáig tanakodtunk, hogy szombat este vagy vasárnap este induljunk hazafele. Végül szombat este olyan 9 körül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak hazaindulunk (annak ellenére, hogy a döntést nem akartam különösképpen befolyásolni, kicsit örültem, hisz vasárnap volt a CFR első hivatalos meccse, így oda is elérhettem). Éjfél körül indultunk el Konstancáról. Természetesen én aznap nem úgy készültem, hogy 670 km-t vezetek éjszaka, így semmi délutáni alvás, pihenés nem volt, sőt, helyette inkább egész délután strandoltam. Már Konstancán megvettem a kér Vörös Bikát, hisz tudtam, hogy nem lenne rossz, ha szárnyaim nőnének. A hátam nem tollasadott igazán tőle és a fáradtság is egyre eluralkodott felettem. Segesváron kezdtem érezni, hogy egyre nehezebb a történet. Meg is ittam gyorsan egy kávét, de már semmit sem használt. Radnóton még tornáztam egyet, aztán meg Aranyosgyéresen elaludtam. Mozgó autóban a kormány mögött. Ilyent még sosem csináltam 14 év vezetés alatt. Semmire nem emlékszem, csak arra, hogy Enicim rámszól valamit, valami olyasmit, hogy Rucim, mit csinálsz? Mindjárt nekimegyünk! vagy valami hasonlót. Erre ébredtem. Meglepetésemre nem az ágyban, hanem egy 80 kilóméterperórával száguldó autóban, ami egyenest egy fehér Ford Focusnak tartott. Szerencsére valaki valahol nagyon szeret minket és volt annyi lélekjelenlét, hogy megoldjam a helyzetet. Fékeztem, de nem durván, elrántottam a kormányt, de csak annyira, hogy a másik sávra ne menjek át, de a Focust elkerüljem. Szerencsémre elég széles volt az útszakasz mindehhez. Akkor nem is fogtam fel mi történt. De rá vagy fél kilóméterre meg kellett állni. Nagyon reszketett a gatya szára és olyan képek cikáztak a szemem előtt, hogy a kicsi Fiesta miként préselődik szét a Focus seggén. Szörnyű élmény volt. Mai napig milliószor eszembe jut és nem tudok hálát adni annak, aki annyira vigyázott ránk. Mert az azért a képhez még hozzátartozik, hogy Enikő egész úton aludt, akárcsak a gyerekek. Kb. két-három perccel az esemény előtt ébredt meg és készült is visszafeküdni, de mégsem tette. Mert ha ő is aludt volna... akkor Ágginak és Iádnak nem lett volna násznagya. De minimum gipszes lábú és kezű lett volna. Köszönöm, köszönöm Encinek, hogy nem aludt vissza és köszönöm annak, aki szeret minket. Köszönöm!

Megjött a nyár

2007-07-10T11:35:00.000+03:00

Megjött a nyár és ezzel együtt megkezdődtek az életemben az utazások. Ennek tulajdonítható az, hogy kevesebbet írok, mint eddig. Na meg annak, hogy esténként is jobban esik a családdal a kertben üldögélni vagy haverokkal beszélgetni és sörözgetni, mintsem a számítógép előtt ülni és pötyögni.

Na de lássuk csak, hogy hova is utazgatok/utazgattam a nyár beköszöntével. Nemrég jöttem haza Tusnádról, diákokat vittünk szakmai gyakorlatra. Ha a hideget és a sok esőt leszámítom, nincs is amiért panaszkodnom, jó volt. Na persze azért nem kell ezt nyaralásnak tekinteni. Tulajdonképpen munka volt, nagy odafigyelést igényelt, ugyanis a mai diákok nagyon szemfülesek és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél kisebb erőbedobással minél jobb eredményeket érjenek el. Így például azt is bevállalták, hogy egymás helyett írtak alá jelenléti íveket (hiszen voltak számukra kötelezővé tett előadások, workshopok).

Aztán Tusnád után Szováta, ahol az unokatestvére lagzijába voltunk hivatalosak. Azért szeretem a lagzikat, mert egybe van a rokonséág és ilyenkor van idő mindekivel egy kicsit beszélgetni. Na jó, helyesbítek, nem mindekivel, hanem csak azokkal, akiket szeretek.

A szombati nagy buli után irány Énlaka, ahol pár kellemes órát töltöttem el régi jó barátok, cimborák társaságában. Aztán meg indulás vissa Kolozsvár citybe, hiszen hétfőtől bele kelltt ugrani a szokásos mókuskerékbe, ahol egyre több taposnivaló van. De már csak egy hétig, hisz azután újra utazás, ugyanis jön a - legalábbis szerintem - kiérdemelt szabadság :). Ez pedig azt jelenti, hogy egy hét Borszék és egy hét tengerpart. És végre két hétig az egész család együtt lesz. Reggeltő-estig. Alig várom már. Vigyázat szabadság, jövüüüüüüüüüüünk.

Újra itt...

2007-07-05T23:33:00.000+03:00

Az utóbbi napokban megint elkukkantam kissé. Pár napig nem voltam gép előtt, lazult a család Szovátán. Aztán meg kissé kevesebb időm jutott erre a blogra, ugyanis készítek egy másik, nagyon tematikus blogot. Már a design vége felé járok, napok, rossz esetben hetek kérdése, hogy mikor indítom útjára. Egyelőre nem mondok róla semmi többet, sem azt, hogy hol olvasható, sem azt, hogy milyen tematikával foglalkozik majd. Remélem érdekes lesz (az új bloggal kapcsolatos minden információ a megfelelő időben elérhető lesz ezen a blogon). Remélem, hogy sok olvasója lesz.
Na de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ennek a blognak vége lenne. Esetleg ritkábban lesz olvasható friss anyag rajta, de tovább fog élni ez a blog is. Úgyhogy majd lehet válogatni, ki mit szeret azt olvas.
Most, hogy - remélhetőleg - sikerült felcsigáznom az érdeklődést, hagyok mindenkit és megyek lefeküdni :).
A mielőbbi viszontlátásra, hallásra, olvasásra...

Visszajött "szabiról" a titkárnőm

2007-06-28T11:45:00.000+03:00

Tegnap reggel óta újra van személyes titkárnőm. Na nem kell rögtön félreérteni, nem lettem annyira fontos ember, hogy ez csak úgy kijárjon nekem. A lélekkel rendelkező kütyümről, azaz a PDAámról beszélek. Hosszas "betegszabadság" után újra beállt dolgozni. Azóta semmit sem felejtek el, mindig mindenre emlékeztet. Szuper jó érzés.
Kicsit drágás volt a "kezelése", de most is azt mondom, megérte. A budapesti "szanatóriumban" eltöltött idő alatt nagyon hiányzott. A történet rosszabik fele az, hogy teljes "agymosáson" esett át, így elég sok alapinfót újra el kell magyarázzak neki ahhoz, hogy megfelelően működjön. De lassan visszarázódik a megszokott hétköznapokba és kiheveri az "arcműtét" által okozott sokkot. És akkor majd minden a régi lesz, minden szép és jól fog működni. Nála is és nálam is.

Megkezdődött a foci szezon

2007-06-26T23:35:00.001+03:00

Igaz még csak a barátságos meccsek korszakát éljük, de már ez is több, mint az egyszerű és száraz átigazolási hírek vagy mindenféle rémhírek és pletykák. Mostmár látni azt is, hogy mit produkál a csapat, mire képesek az újonnan igazolt játékosok.
A CFR az első felkészítő igényt Ausztriában kezdte. Két barátságos mérkőzés után a mérleg egy győzelem és egy döntetlen. Sikerült legyőzni 2-o arányban az osztrák bajnokság 6. helyezettjét, az Austria Wiena-t és 1-1-es eredményt játszottak az osztrák bajnokcsapattal, a Giovanni Trapattoni által edzett Red Bull Salzburggal (a Trapattoni mester meccs utáni nyilatkozatát, miszerint a CFR-nek európai kinézete van, megnézheted itt).
Nekifutásnak nem is olyan rossz. Főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy a csapat új edzővel és rengeteg új játékossal rendelkezik. Mondhatni Andone kísérletezik mind a taktikai felállítással, mind pedig az egyes posztokra a legmegfelelőbb emberek megtalálásával. És ez így is van rendjén. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy a mostani edzőtáborban nincs jelen négy játékos - közülük három újonnan leigazolt - akikhez a csapat nagy reményeket fűz. A portugál Amoreirinha országa U21 csapatában szerepel jelenleg, az argentín Fabbiani és Culio pedig a csapat elutazása után került leigazolásra. A múlt idényben Portugáliába kölcsönadott Mojica pedig jelenleg a Bolíviai válogatottba van behívva.
Csütörtökön a fiúk hazautaznak, valószínű, hogy még néhányan elhagyják a csapatot. Július 3-án azonban újabb edzőtábor következik ugyancsak Ausztriában, de ezúttal Kaprunban. A kéthetesre tervezett felkészülési periódus alatt a csapat újabb öt barátságos meccset játszik közismert és kevésbé ismert csapatokkal:
- július 5 - Metalurg Donyeck (ukrán, 9. hely)
- július 7 - Hibernian Edinburgh (skót, 7. hely)
- július 1o - Spartak Moszkva (orosz, 2. hely)
- július 13 - Lech Poznan (lengyel, 6. hely)
- július 15 - Viktoria Plzen (cseh, 6. hely)

Ezt követően július 21-én Kolozsváron barátságos mérkőzés a Benficával, ami egyben a klub 1oo éves fennállásának nagy ünnepe is lesz.
A Benfica elleni meccset követően azonban a játék már élesben megy, hisz július 28-án első mérkőzés a bajnokságban, majd augusztus 16-án első meccs az UEFA Kupában. És ezzel elmondtam mindent.
Már csak egy óhajom maradt: a jövő évben sokkal több meccsre kelljen kijárnom, mint az idén. Ez ugyanis hosszú UEFA szereplést és eredményes Román Kupa szereplést jelent.
Hajrá CFR!!!

Szavazatok

2007-06-26T12:24:00.000+03:00

Ma, hosszú idő után, megnéztem a blogomra leadott szavazatok számát. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy 68 szavazat érkezett. És láttam azt is, hogy egyre több az elégedetlenkedő (ketten szavaztak úgy, hogy "szar, hagyd abba"). Talán abba kellene hagynom :) ?

Megszabadultam...

2007-06-25T22:49:00.000+03:00

...a bukaresti úttól. És ez elégtétellel tölt el. Hogy miért szabadultam meg? Ez ugyancsak a bukaresti "mitikás" stílusnak köszönhető. Ezúttal viszont a hasznomra volt.
Mint azt már írtam, a médiás diákjaink most államvizsgáznak Bukarestben, az I.L. Caragiale és a Hyperion egyetemeken, ezért kellet volna tiszteletünket tenni. Szerencsére ma felhívtam az egyik diáklányunk, hogy megtudjam, hogy ment az első vizsganap (hisz eredetileg két napra volt beprogramálva 3 vizsga). Teljes megdöbbenéssel hallottam, hogy kész, megvolt az államvizsga, egy szóbeli vizsga keretében minden megoldódott. Azt hittem, hogy nem hallok jól, hogy a lányaink félreértettek valamit. De mint kiderült, minden megfelelt az elmondottaknak. Ma reggel ugyanis a két diáklány bement vizsgázni a Caragialéra. Mikor A.R. sorra került, már teljesen nem értette, hogy mi történik, ugyanis az ottani hallgatóktól azt hallotta végig, hogy nincsenek licensz vizsgák, csak védés. Ez pedig nem igazán felelt meg annak, amit papíron kaptunk a Caragialéról. Éppen ezért, mikor bement vizsgázni, megkérdezte, hogy akkor most ez melyik vizsga, mire mondták, hogy egyetemes és román filmtörténet vizsga. Ennél jobbat már csak akkor mondtak volna, ha azt mondják, hogy ez az államvizsga. Na ehhez képest elkezdték kérdezgetni a forgatókönyvéről meg a szakdolgozatáról és szépen elbeszélgetett a vizsgáztató bizottsággal. Még dícséretet is kapott. És ezzel talán még nem is lenne nagy baj, ha ezekről a témákról nem egy külön vizsga keretében kellett volna beszélni. Mikor A.R. befejezte mondanivalóját, a bizottság megköszönte szépen a jelenlétét és közölték vele, hogy leállamvizsgázott. Neki sem jött, hogy elhiggye, de tényleg megtörtént, sikeresen leállamvizsgázott...
És mivel a három vizsgát és két vizsganapot egy délelőtt és egy vizsga keretében megoldották, már nincs értelme leutazni a fővárosba.
Befejezésként álljon itt egy anekdótának is beillő igaz történet a fővárosból. T.S. barátom nemrég a fővárosba utazott, ahol tombolt a 4o fokos hőég, a tipikus fővárosi kánikula. Ezért igyekezett az autóját a szállás előtti árnyékos helyen leparkolni, mire egy mitikő rászólt, hogy ne oda parkoljon. T.S. megkérdezte, hogy ugyanbiza miért nem parkolhat oda, mire a válasz az volt, hogy azért mert az ő autója is a napon van. Kérdezte T.S. a bukaresti polgártól, aki 6o év körüli és 4o kg lehetett, hogy akkor az a parkolóhely, ahová ő letette az autót, kié? Mire a váalsz, hogy senkié, de parkoljon csak ő is a napra, mire T.S., hogy OK, semmi gond, cseréljenek helyet, ő áll a napra, a figura meg parkóljon az árnyékba. Ez sem volt kivitelezhető, hiszen az öntudatos buakresti polgár kijelentette, hogy ő nem parkolhat máshová, csak a saját helyére. Erre már T.S. barátomnak is elfogyott a cérnája és mondta a csákónak, hogy tiszta hülye, mire az egy seprűnyelet kapott a kezébe és elkezdte T.S.-t veréssel fenyegetni. De aztán rájött, hogy a 6o évével és a 4o kilójával nem lenne nagy sikere és szégyellősen elkullogott.
Ezek után mondja valaki azt, hogy csavaros a székely észjárás. Akármennyire is az, én sokkal jobban értem mint a bukaresti mitikás észjárást...

Már megint Bukarest...

2007-06-25T09:47:00.001+03:00

Nem hiszitek el, de holnap reggel utazom Bukarestbe. Már megint Bukarestbe, a FŐVÁROSBA. A helyzet attól érdekes, hogy az előbbi munkahelyemen legalább ilyen gyakorisággal, ha nem gyakrabban utaztam a másik fővárosba, Budapestre. Most fordult a kocka, újabban a román főváros a célpont.Tavaly december óta számolva ez immár az ötödik alkalom, ha nem tévedek. Ami viszont jó hírnek számít az az, hogy előreláthatóan október-november előtt nem kell többet mennem. Aztán kezdődik a februári államvizsga szesszióra a felkészülés és ezzel együtt a bukaresti kiszállások, "zarándokutak".
Az előbbi utakhoz képest egyetlen egy dolog változik, remélem az út pozitívuma lesz: ez alkalommal repülővel megyünk. Habár, Bukarestet ismerve, ez lehet egy nagy hátránya is az útnak: autó nélkül a bukaresti dög melegben...
Majdcsak kiderül... ha visszaértem jelentkezem.

(...)

2007-06-24T23:12:00.000+03:00

Az utóbbi időben a saját blogom volt a mostoha gyerekem. Sokat nem kell gondolkoznom azon, hogy vajon miért van ez így. A válasz egyszerű: átköltözünk a várva-várt házba. Nagyszerű érzés. Van udvar, van élettér. Két dolgot már az első napokban megfigyeltem: sokkal kevesebbet - mondhatni egyáltalán nem - ülök a TV és számítógép előtt és a másik dolog pedig az, hogy a gyerekek is megváltoztak, mintha teljesen kicserélték volna őket.
A nap nagyrésze - ha az idő is megengedi - házon kívül, az udvaron zajlik. Felkelés után már indul a család kifelé. A gyereke játszani, a felnőttek kicsi friss levegőt szívni, nyújtózkodni. Aztán ugyancsak ott kerül sor az ebédre, ma még a vacsorát is ott fogyasztottuk el. Aztán meg elég sok látogatónk van, velük is a kertben szoktunk leülni társalogni, sörözgetni. Mintha a ház nem is lenne. Végre kiszabadultunk a tömbházlakás négy fala közül és az eddig ott tévézéssel eltöltött időt mind be szeretnénk pótolni. Sokszor úgy érzem magam, mintha keleten lennék, ott is minden a házon kívül, az udvaron, az utcán zajlik.
Írtam, hogy a gyerekek is megváltoztak. Igen, megváltoztak: nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek. Mintha könnyebb lenne a fektetés, mintha szófogadóbb lenne Dávid fiam és mintha Bence sem sírna annyit az anyja után.
Röviden: egy álom vált valóra és ilyenkor annyit szokás mondani, hogy köszönet mindazoknak, akik az álom megvalósításán dolgoztak. Ezer köszönet...

Ezt elkúrtam...

2007-06-19T23:54:00.001+03:00

Van vagy két dolog a fejemben, de egyszerűen képtelen vagyok leírni, annyira fáradt vagyok. Megyek Bubuval találkozni, az most mindenkinek hasznosabb lesz... Jó éjt.

Egy kolozsvári fiatal emlékére...

2007-06-19T12:42:00.000+03:00

Megdöbbenten hallotam a hírt, hogy a híres-hírhedt "U"-s szurkolók brutális módon agyonvertek, megöltek egy embert. Gyorsan próbáltam behozni a Bukarestben töltött két nap hiányait a hírek terén, éppen ezért mindent elolvastam ami a történettel kapcsolatos. Kezdettől fogva megoszlottak a vélemények, hogy B.I. CFR szurkoló volt-e vagy sem. Kezdettől fogva nem értettem, hogy ez tulajdonképpen miért is olyan fontos...

Nem értettem, hogy miért is kell ezen annyit lovagolni, mikor az biztos, hogy a kolozsvári egyetemi csapat szurkolói megöltek egy embert, akiről azt feltételezték, hogy magyar létére a vasutascsapat szurkolója. A gyilkosság után több sajtóorgánum is lehozta a hírhedt bandavezér, RJ nyilatkozatát, miszerint igen, az "U" szurkolói megöltek egy CFR szurkolót és készüljünk, mert a jövő idénytől "vin peste noi", azaz lerohannak, megrohamoznak. Értsem talán ezalatt azt, hogy nem az utolsó eset, ami történt? Bármelyikünk lehet a következő áldozat?

Nevetséges számomra ami a tragikus eset körül zajlik. Nevetséges a rendőrség nyilatkozata miszerint nem két szurkolótábor közötti leszámolásról van szó. Nevetséges az egyetemi csapat vezetőségének néhány soros állásfoglalása, amelyben elítélik az erőszakot és a történtektől elhatárolják magukat (miközben éveken keresztül megtürték a lelátókon az úszítást és azt, hogy szurkolóik a vasutascsapat szurkolóit, játékosait és vezetőit verbálisan és fizikailag is agresszálják). Nevetséges dolgok egy tragédia körül.
Egy dolog biztos: meghalt egy ember, halálát pedig a verésben elszenvedett ütések okozták. És az is biztos, hogy azért kellett meghalnia, mert azt feltételezték róla, hogy CFR szurkoló. Ha most nem tesz lépéseket a rendőrség, ha most nem hoz döntéseket az "U" vezetősége, a tragédia megismétlődik. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy nem első alakalom, mikor az "U" szurkolói embereket, gyerekeket, lányokat bántalmaznak csak azért, mert CFR-es póló, sál vagy sapka volt rajtuk. Nem értem, hogy ami nekik szabad, nekünk miért nem szabad. Szeretni egy csapatot, viselni annak színét, szimbólumait, szurkolni nekik. Hisz erról szól a szurkolás, erről és semmivel többről. Ami e fölött van, az már huliganizmus. A hullgánok helye pedig nem a lelátón van, hisz akkor B.I. története bármikor megismétlődhet.

Tudom, hogy semmit nem változtat a történteken, azon, hogy B.I. eltávozott közülünk, de mégis nagyon merem remélni azt, hogy lesz(nek) felelős(ök), akik megkapják méltó büntetésük és lesznek intézkedések, amelyek megakadályozzák még egy ilyen eset előfordulását. Mindezt pedig gyorsan kell megtenni, hiszen valamivel több, mint 1 hónap van a bajnokság kezdetéig. Végezetül nagyon remélem azt, hogy a közeljövőben nyugodtan felvehetem a CFR-es pólóm, nyakamra vagy csuklómra tekerhetem a sálat, fejemre tehetem a sapkát és így vonulhatok fel a Gépész utcai stadionba kedvenc csapatom itthoni mérkőzéseire. És azt is nagyon remélem, hogy civilizált körülmények között mehetek el a kolozsvári rangadóra szurkolni saját csapatomnak. Remélem, így fog történni...

Ami B.I.-t illeti, ő a huliganizmus, a brutalitás, az állati viselkedés áldozata lett. Kedves B.I. nyugodj békében.

Látogatottsági rekord...

2007-06-18T23:49:00.000+03:00

Ma megdölt az eddigi legnagyobb látogatottsági rekordom: 5o oldalbetöltés, 4o látogató, 23 visszatérő látogató. Boldog vagyok és köszönöm nektek. További jó olvasást és remélem, nem ez a maximum, lesz még több onlájn látogatóm is. Köszönet...

Az utóbbi pörgős napok rövid krónikája 2. rész

2007-06-18T09:27:00.000+03:00

Szerda, június 13.
T.M. főnökömmel úgy döntöttünk, hogy az Olt völgyén megyünk le Bukarestbe. Eddig ugyanis mindig a Prahova völgyén mentünk és elég sok radar-büntetést begyűjtöttünk, ezért választottuk a másik útvonalat. A szerencse azonban most sem kedvezett. Szeben bejáratától néhány km-re leimeszeltek az útról és közölték velünk, hogy a megengedett 110 km/h helyett 121 km/h-val mért be a radar. És még az a nyomorult radarjelző sem visított.
Bukarestbe kb. 22,30 körül érkeztünk meg. Éppencsak leparkoltunk az autót és el is szaladtunk a kormányhivatalnok ismerőseinkkel, barátainkkal sörözgetni. Jó volt újra látni néhány rég nem látott emberkét. Jó beszélgetés, nevetgélés alakult ki, a kocsmában megkezdett szocializációs tevékenységet T.G. barátnőnknél folytattuk éjjel fél 3-ig.

Csütörtök, június 14.
Reggel a főnököm elment konferenciára, én meg a nyakamba vettem a várost és azokat az intézményeket, ahol médiás diákjaink államvizsgázni fognak. Mondhatni, sikerrel járt. Mindent megbeszéltem, mindent elintéztem. Ennek az volt az ára, hogy mindkét intézményben hosszú időn keresztül kellett hallgatnom az öndícséret, az önajnározás, sok esetben az öndicsőítés minden lehetséges formáját.
Kora du. indultunk vissza Bukarestből, de nem azelőtt, hogy az IKEA-ban bevásároltam volna. Vettem egy könyvespolcot és egy kávézóasztalt. Éjfél körül értünk haza, természetesen nem tudtam megállni, hogy a könyvespolcot össze ne rakjam, ezért a lefekvés kissé megkésett.
De már megszoktam, hogy kevés alvás után is lehet sokat dolgozni...

Péntek, június 15.
Amíg én Bukarestben ügyintéztem, a ház körül folytatódtak a munkálatok. Muszáj volt, mert szombaton házavató buli. Péntek reggel bejöttem a gyárba, déli kettő körül pedig szaladás haza, hogy még az utolsó simításokat elvégezzük a nagy buli előtt. I.L., Cs.J. és T.S. barátaim is igyekeztek a segítségemre lenni, ők is teljes mellbedobással lapátolták, gereblyézték vagy döngölték az udvaron elterített földet és kavicsot. Szinte éjfél volt, mire a munkálatokat befejeztük. Mindenem fájt, azt hittem nem élem túl az éjszakát.

Szombat, június 16.
Hogy nehogy elszokjunk a fizikai mukától, a szombati napot is ezzel kezdtük. Befejeztük a kavics elterítését és ledöngölését. Aztán nekifogtunk előkészíteni a terepet az esti bulira. Pont időre készültünk el mindennel, mire az első vendégek megjelentek, minden a helyén volt, sőt, még egy rövid zuhanyra is futotta. Olyan 7 körül már begyűlt a meghívottak nagy része, így a házi koncertre is sor kerülhetett. A Transylvania Barokk Együttes koncertezett, nagy sikerrel. Utána szabad foglalkozás, evés-ivás, beszélgetés következett. Mintegy 50-60 meghívott jött el és még az eső ellenére is az volt az általános vélemény, hogy jól sikerült, jól telt. Aminek legjobban mi örvendtünk...
Az utolsó vendégek éjjel fél 3 körül mentek el.

Vasárnap, június 17.
Szombat éjjel, lefekvés előtt két kívánságom volt: vasárnap délig aludhassak és ne kelljen semmi fizikai munkát végeznem. Az első, Enikőnek köszönhetően, tökéletesre sikerült, fél 12-kor keltem fel önszántamból (azaz nem a gyerekek költöttek fel, Enikő levitte őket az udvarra). A második csak részben sikerült, hiszen azért összeszereltem egy íróasztalt, F.Sz. és B.Á. barátainkkal pedig egy nagy hintaszéket is összetákoltunk. Este még az autót is megmostam. Az utóbbi napokhoz hasonlítva viszont ez csak hobby barkácsolásnak számított. Sőt mi több, az éjjel még egy filmet is sikerült megnéznem (legalább 3 hónapja nem volt alkalmam egy filmet végig nézni).

Hétfő, június 18.
Újabb hét kezdődött, újra dolgozom a gyárban...

Az utóbbi pörgős napok rövid krónikája...

2007-06-13T10:18:00.000+03:00

Szombat, június 9.
Megkezdődött az átköltözés az új házba. Sörözéssel, grillezéssel egybekötött költözés, ahol sok haver sietett segítségemre. Első éjszaka az új házban...

Vasárnap, június 10.
Költözés, 2. rész. Rendezgetés a házban, semmit, ami fontos, nem találunk. Minden, ami haszontalan és éppen nem kell, előkerül. Délután már nem bírtam cérnával, beültünk családostól az autóba és elmentünk fürdeni Kolozsra. Kellemes két órát töltöttünk ott.
Miután hazaérkeztünk, folytatódott a becuccolás. Késő éjszakáig rendezkedtünk, de még semmi sincs a helyén.

Hétfő, június 11.
Reggel bementem a gyárba, hisz ott is kellek :). Késő du. értem haza, megpróbáltam beszerelni a konyhai csapot, sikertelenül. Ömlött a víz orrba-szájba, mint kiderült, el volt törve egy csavar . Továbbra sincs víz a mosogatónál és nem lehet használni az aragázt. A nagy költözésben elpakoltuk a karikáit, azóta sem találjuk. (Eccer csak előkerül.) Este 10-től éjjel 1-ig betonozás, megöntöttük a ház előtti tersz alapját.

Kedd, június 12.
Reggel gyár, gyár után venni egy csavart, ami eltört (ugye emlékszünk még, a csapnál). Ez kerek két és fél órába került, hiszen ilyen közte méretűt sehol sem lehetett találni. Végül csak sikerült. Este kábel téfaut és internetet szereltünk, az id sikerült. Aztán beszereltem a csapot, mostmár van víz a konyhában is. Tíz körül nekifogtunk és a haverokkal beöntöttük az első terasz lemezét is. Kb. fél kettőkor fejeztük be. Fél háromig kiszilikonoztam a zuhanyzótálat, hogy eszébe se jusson folyni. Utába Bubuval volt találkám.

Szerda, június 13.
Reggel a szokásos taposómalom. Készítjük a papírokat, dél körül indulunk Bukarestbe. Médiás államvizsga...
Egy biztos, ma éjjel nem fogok betonozni... hacsak nem a szó átvitt értelmében.
Egyszóval, nincs időm unatkozni.

A magyar rendőr is buta...

2007-06-11T16:26:00.000+03:00

Ma még egy szórakoztató anyag jutott a birtokomba, amiből kiderül, hogy a magyar rendőrség csúcsvezetése is CSAK rendőrökből áll. Ja, és hogy a magyar rendőr is buta. De ennyire?

Akit érdekel a történet, klikk ide

Ötletes szurkolótábor

2007-06-11T14:48:00.000+03:00

Az alábbi képet ma reggel kaptam I. L. barátomtól. Nagyon jól szórakoztam rajta. A feliratot a békéscsabai szurkolók üzenetként szánták éppen kieső helyen szereplő élvonalbeli csapatuknak. Jó szórakozást...

Miért nehéz a bukarestiekkel tárgyalni?

2007-06-08T10:28:00.000+03:00

Munkakörömből adódóan időnként bukaresti úriemberekkel és úrhölgyekkel kell tárgyalnom. Legutóbb ez a médiás diákjaink államvizsgája kapcsán vált aktuálissá. Újból visszaigazolást nyert azon előfeltevésem, hogy a bukarestiek nagy része felsőbbrendű lénynek tekinti magát. Na de lássuk pontokba szedve a dolgokat (minden félreértés elkerülése végett előrebocsátom, hogy az alább következő 7 pont teljesen szubjektív, az én saját tapasztalataim tartalmazza):
1. A bukarestiek 90%-a, annak ellenére, hogy nem ismer, lezserül letegez.
2. Legalább 10x kell megkérni ugyanarra a dologra, hogy 1x meg is csinálja vagy el is küldje.
3. Képes lenne egy 12 oldalas anyagot telefonon keresztül lediktálni neked, csak ő ne kelljen a székről felálljon és a faxig elfáradjon.
4. Meg sem várja a kérdésed végét és már szajkózza a választ.
5. Éppen ezért sosem a kérdésedre kapsz választ, hanem az ő fejében megfogalmazódott kérdésre válaszol, amire lehet, hogy te is tudnád a választ.
6. Vérig van sértődve, ha tisztelettel megkéred, hogy hallgassa végig a kérdésed és csak utánna pofázzon bele a telefonkagylóba.
7. Ha valamire nem tud válaszolni, akkor rögtön a minisztérium a hibás, mert erre még nem adott ki rendelkezést.

Érdekes állatfaj ez a bukaresti...biztos van rendes bukaresti is, csak én még nem találkoztam Vele.

Valamiért nem akar összejönni...

2007-06-05T12:23:00.000+03:00

Rég nem írtam a fociról, éppen itt az ideje. Megvallom őszintén, nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy a CFR a Benficától vesz majd játékosokat. Mégha sok esetben kispadosokról is van szó. Ehhez képest nagy csalódás volt számomra az, hogy a Benfica játékosai - testvércsapati szerződés ellenére - sorra utasították el "Muri" ajánlatait. Először Manu fordított hátat kedvenceimnek, majd pedig Paulo Jorge mondott határozott nemet.
Mégiscsak egy kis csapat vagyunk, nemhogy kihívást nem jelentünk a "közepesek" számára, hanem egyáltalán semmiféle érdeklődést nem mutatnak irántunk. UEFA kupa ide vagy oda, harmadik hely a bajnokságban ide vagy oda, még nem számítunk a nemzetközi foci színterén. Csak remélni tudom, hogy ez nem marad sokáig így... Hajrá CFR, cél az UEFA csoport.

PS: nagyon hiányzanak az életemből a meccsek... :)

Két fontos esemény...

2007-06-04T10:50:00.000+03:00

1. Ma van a kedvesem szülinapja, krisztusi kort tölt. A család három fiútagja egy szép ajándékkal készül a mai napra.
2. Mostmár tényleg közel van a beköltözés. Tegnap már takarítottunk, ablakokat mostunk meg ilyesmik. Soha ilyen jól nem esett az ilyen típusú munka...

(...)

2007-05-31T23:25:00.000+03:00

Ma este beszéltem T.S. barátommal. Teljesen mellékesen mondta, hogy olvasta az utolsó két blogbejegyzésem és nem tetszem neki. Túl pesszimista bejegyzések, nem tetszek neki. Írjak valami pozitivista, optimista bejegyzést - hangzott a baráti tanács.
Mit mondhatok, jólesett. Jólesett az, hogy egyáltalán olvassák azt, amit írok. Na meg különösen jólesett az, hogy a leírtak miatt aggódnak is értem. Mondtam T.S. barátomnak, hogy a következő pozitivista hangvételű lesz.
Röviden az elmúlt napokról.
Szerdán sikeresen befejeztem a kedd éjjel elkezdett pályázatot, azóta Cs.J. kollégám már el is juttatta Pestre. Közben még a ballagás megszervezésére is maradt időm. Külön köszönet érte kedves kolléganőimnek, N.E.-nek, A.P.-nak, M.E.-nek és L.E.-nek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre.
A ballagás - amire ma került sor - a nemlétező "B" terv szerint zajlott le, ugyanis az idő beleköpött a levesünkbe. Az "A" terv ugyanis arról szólt, hogy a Mátyás szülőház és a Bocskai ház közötti téren ballagnak diákjaink. Nem jött össze, beleszólt a Fennvaló (a dékánunk szavait parafrazálva Isten útjai kifürkészhetetlenek). Történt ugyanis, hogy ma reggel eleredt az eső. Gyorsan "B" tervet dolgoztunk ki N.E. kolleginával. Utólag kiderült, hogy kisebb fennakadásokkal működött is. A visszajelzések szerint a ballagás jól sikerült. És ugyancsak a visszajelzések mondatják azt velem, hogy a munkánkat nemcsak megköszönték, hanem meg is becsülték.
Citrom módjára kicsavarva hazafele indultam a melóból, mikor arra lettem figyelmes, hogy a főbejárat előtt nagy tömeg van. Először azt hittem újabb turisták akarják meglátogatni Bocskai fejedelmünk szülőházát, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó. A kapkodó, agitáló mozdulatokból sejteni véltem, hogy gáz van. Odasiettem és akkor láttam, hogy egy 8-9 éves kislány ájult el, a kísérőtanárok és az osztálytársak pedig sürgölődnek körülötte. Gyorsan bevittük a házba, leültettük egy székre és mentőt hívtunk. Szegényke elég rossz bőrben volt. Olyan 9-10 perc után érkezett meg a mentő, kissé mintha ijedt lett volna a mentős hölgy arca, mikor meglátta a kislányt. Se szó, se beszéd, betették a mentőbe és irány a sürgősségire. Sajnos nem tudom mi lett a kicsikével, remélem semmi komoly és már szerencsésen hazaért Jobbágyfalvára (innen volt a kiránduló csoport).
Az este további részét a ballagó diákok körében töltöttem el. Ünnepi vacsorára hívtak a végzős környezetföldrajzos diákjaink a Toldi étterembe. Kellemes hangulat volt, jó volt ott lenni köztük. Köszönet a meghívásért és sok sikert az életben mindannyiotoknak!

Összefoglalva: ma is egy mozgalmas napom volt, aminek a végén nyugodt lélekkel kijelenthetem: ma sem éltem hiába. A nap befejezéseként pedig még ezt a bejegyzést is megírtam :).

PS: T.S. barátomtól kérdem, elég pozitivista volt ez a bejegyzés?

Egy fehér éjszaka margójára...

2007-05-29T23:15:00.000+03:00

Hosszú éjszaka elé nézek, pályázatot írok. Intézményi érdek. Muszáj ezt is megcsinálni. Sajnos napközben az érdemi munkára nem igazán maradt idő. Nyakamon volt minden, ráadásul ma még a telefonos kisasszony szerepét is játszanom kellett, hiszen valamilyen - számomra ismeretlen - okból kifolyólag ma minden telefonhívás az én telefonomra futott be és nem a Kármen kolléganőmére. Na de ez van. Hiába jeleztem az illetékes személynek, hogy valami nincs rendben, semmi sem változott. Mindezek mellett a nyakamon volt a holnaputáni ballagás szervezése is. Lévén, hogy épületen kívül tartjuk, kell helyi tanácsi engedély, le kell jelenteni a csendőrségnek és rendőrségnek. Ma, ezer más szervezési probléma mellett ezekkel is küzdenem kellett. De ez is megvolt. És munkaidőn túl következik a pályázatírás. Két kisgyerek mellett pedig a munkaidőn túli munkát csak éjszaka lehet végezni, miután mindeki elvonult bucikálni és lenyugodott a hangulat. Most tartok ott, hogy már dolgozom. És ez az állapot még egy darabig eltart. Mindezt nem azért írom, hogy panaszkodjak, de ha már a bloggom leírásában is az van, hogy "minden ami velem és körülöttem történik", gondoltam ezt is megosztom. Mert ez aztán tényleg velem történik, sokkal inkább velem, mint körülöttem.
Jó éjt mindenkinek, én ma éjjel a szorgos munkásosztállyal tartok...

Ez a hét nem az enyém...

2007-05-25T15:57:00.000+03:00

Semmilyen szempontból nem. Ez a hét csak bosszankodást, mérget és kiábrándulást tartogatott számomra. Nem elég, hogy az egész hét egy folytonos rohanás volt, ráadásul a Liverpool is kikapott. Tette ezt a névnapomon. Jól esett volna, ha a kupával köszöntenek. Asszem ez volt az első nagy szomorúság számomra. Egy igazi helyzetből hogy lehet két gólt rúgni? Erre is csak a Milan képes. Na de ez van...
Aztán meg kiderült, hogy Bergodi is elmegy (milyen jó, hogy készíttettem vele egy fotót). Nagyon jó edző, végtelenül sajnálom, hogy nem ő folytatja a megkezdett munkát. És mindamellett, hogy szakemberként kitűnő, emberként is fantasztikus. Azt hiszem egyedüli edző volt az egész román bajnokságban, aki igazi úriember módjára tudott viselkedni. Nem vett részt a sárhajigálásban, nem a másik csapatban kereste a hibát, nem a másik csapat játékát elemezte, nem rohant ki a bírók ellen (habár pár alkalommal lett volna miért). Csendben és profi módjára végezte a munkáját és vitte a csapatot fennebb, egyre fennebb, egészen a 3. helyig, ami UEFA Kupát jelent.
Andonet nem kedvelem. Ennek ellenére lehet jó edző. A sajtóban megjelentek szerint a vezetőség elég kemény célokat szabott meg neki. UEFA kupa csoportok, jövő évi bajnokság és kupa megnyerése. Adja Isten, hogy sikerüljön neki. De ha sikerül is, akkor sem lesz az a gáláns, jól öltözött, talpig úriember, mint Mister Bergodi volt.
Aztán alig telt el egy nap és elejtettem hőn szeretett PDA-mat, aminek az érintő képernyője bánta, hisz eltörött. Ez még vagy két nap lesz, amíg a történetet kipihenem, a traumát feldolgozom. Mondják a barátok, hogy "hadd el Dezső, ez is csak egy tárgy", de sokan nem tudják, hogy ez számomra egy lelkes tárgy. Lelkes olyan értelemben, hogy lelke van. Én tényleg "titkárnőként" használtam. Mindig időben szólt, ha valahová el kellett érnem vagy valami határidő vészesen közeledett, fejben tartotta az összes, nap mint nap használt adataimat, lehetővé tette a gyors és elektronikus (utólag könnyen korrigálható és fejleszthető) jegyzetelést, az e-mailek gyors lecsekkolását és az internetezést, Bukarestben és Budapesten pedig elngedhetetlen útitárs volt, hiszen mindig elvitt a megfelelő helyre anélkül, hogy kétszer-háromszor eltévedjek. És ugyanakkor telefonként is szolgált. És én, mint rossz gazda, mindezek ellenére eltörtem. Egyesek szerint javítható, csak lehet annyiba fog kerülni, mint egy új. Pedig én jobban szeretném ezt használni, mint egy újat. Tényleg hozzám nőtt.

Szerencsére lassan véget ér a hét. Remélem nem tartogat semmi más "meglepetést"...

Elindult Bence kisfiam...

2007-05-18T12:06:00.000+03:00

Még a 11 hónapot sem töltötte be (május 22-én kerül erre sor) és máris megy Bencus. Már régóta próbálkozik a lépegetés művészetével, de a tegnap megtörni látszott a jég. Történt ugyanis, hogy egyet gondolt, elengedte a széket, amibe éppen kapaszkodott és nagyon magabiztosan elindult felém. Először azt hittem, hogy 2-3 lépés után padlót fog és mászva jut el hozzám, de nagyot tévedtem. Lassan, kimérten, néha lődörögve, de ugyanakkor magabiztosan tette meg a köztünk lévő 2,5-3 méteres távolságot. Miután jól megkapaszkodott a nadrágomban, felnézett rám és gyönyörű mosolyával mintha azt mondta volna: "Látod apa, milyen ügyes kisfiú vagyok!"
Bence megdöntötte Dávid rekordját. Ő is korán elindult, egy éves és 4 napos volt.

Újra egy jó cikk a sportoldal.ro-n

2007-05-16T15:38:00.000+03:00

Újra egy jó, dolgokat helyére tévő cikk jelent meg a sportoldal.ro honlapon. Végig azt taglalja, hogy miként is lettek a Dinamó játékosai spártai harcosok, mit is jelent ez, honnan is származik és milyen történelmi töltete van a spártaiságnak. Röviden a mikéntet megválaszolva: a román sportsajtó egy újabb szüleménye, egy újabb "torz gyermek". Kérdem én azt, hogy meddig süllyedhet még ez a román sportsajtós világ? Mert azt megszoktuk, szinte természetes, hogy a volt juhpásztor, jelenleg egyszemélyben klubtulajdonos, pártelnök, milliárdos és államelnök-jelölt (megfogadtam ma, hogy a nevét többet le nem írom) seggét mindegyre kinyalja a sportújságíró társadalom. Ha egy nap nem írnának róla, nem látnánk a híradó sportrovatába, kár is lenne sportsajtót olvasni vagy híradót nézni.
De sajnos oda kezdek jutni, hogy a fociközvetítéseket is hang nélkül nézem. Miért? Mert unom, hogy két idióta 90 percen keresztül hülyeséget beszél. Hozzá nem értő figurák próbálnak nagyon okosakat mondani és általában közhelyekben és búlvár nyelven fogalmazzák meg (semmit)mondanivalójukat. Úgyhogy jobb ha az ember hang nélkül nézi és akkor nem lesz ideges a sok spártaitól, galaktikustól meg földönkívülitől. Hol vannak azok a régi szép idők, mikor Cristian Ţopescu közvetített? Hogy ne is beszéljek Knézy bátyánkról - igaz, neki semmi köze a románokhoz.

Aki a teljes cikkre kíváncsi, klikk ide: http://www.sportoldal.ro/content/view/1497/
Megéri elolvasni, ajánlom mindenkinek.

La Liga buli - part 1.

2007-05-16T14:15:00.000+03:00

Meg is van az első kép...

A Mester kezei közt! Moltó grácié miszter Bergodi...

Félre ne értsétek, nem a fényképért, hanem az UEFA helyért :)

Hajrá CFR!

Meccs utáni buli a La Ligaban

2007-05-16T10:48:00.000+03:00

Ha valakit érdekel néhány pillanatkép arról, hogy miként ünnepeltük az UEFA helyet a játékosokkal a La Ligában, akkor látogasson el a következő linkre: http://www.gsptv.ro/index/id/4313
Bővebb infókkal és képekkel hamarosan jelentkezem (legkésőbb a hétvégén).

BL helyett UEFA!

2007-05-15T10:53:00.000+03:00

Ez jutott a mi kis vasutas-csapatunknak a centenárium évében. Biztos harmadik hely a bajnokságban, ami UEFA szereplést biztosít. És mindez két fordulóval a bajnokság vége előtt. Annyira friss még a történet, hogy nem is hiszem. Két évvel ezelőtt még azért idegeskedtünk, hogy nehogy kiessünk az élvonalból, ma meg UEFA helyet ünnepelünk. Árpi befektetése, Mureşan munkálkodása és Bergodi aranykeze meghozta az eredményt. Egy fiatal, ütőképes csapat, amely egy kis erősítéssel akár az UEFA-ban is megállhatja a helyét.
Tegnap megvertük a Besztercét és az álom valóra vált. Európa fociszele elérte Kolozsvárt. Csak remélni merem, hogy még sokáig fogja belengeni a Gépész utcai stadiont. Köszönet mindazoknak, akik az álom megvalosításán fáradoztak. Köszönet a fiúknak, akik minden pontért, minden győzelemért megharcoltak. Hajrá CFR! Hajrá KVSC! Irány Európa!

A juhpásztor esete a juhnyájjal

2007-05-10T09:40:00.000+03:00

A tegnap este a Steaua-Cehlalul Piatra Neamţ (ahogy egyesek mondani szeretik a Karácsonykői Csalhó) meccs után fura eset történt. A milliárdos juhpásztorra rontottak saját juhai és majd szétszedték. Volt is okuk rá, hiszen egy nappal az említett meccs előtt bágyé Becali a Dinamósokkal ünnepelt és nyalta a seggüket. Dinamó sálat tett a nyakába, örült a Dinamó góljának és győzelmének, mint a sajátjának, 2 millió euró támogatásról biztosította a halálos ellenségnek számító klubbot. Utolsó patkány módjára viselkedett és ezt a Steaua szurkolói nem tudták lenyelni. Igazuk is van, pénzzel nem lehet mindet megvenni. És hiába nevezi őket Becali idiótáknak, huligánoknak, koldusoknak vagy tudom is én miknek, egy dolog tény: mikor már a saját büszkeségedről is lemondasz, csak mentsed ami menthető, akkor nagyon nagy bajok vannak magával az emberrel, annak jellemével. Magyarán jellemtelen. És ráadásul annyira paraszt, hogy nem is érti, hogy miért "harapnak a juhok".
Tisztelt milliárdos juhpásztor úr, tessék csak törni-zúzni, szétverni a román focibajnokságot, megvásárolni bírót, edzőt, játékost, klubtulajdonost, de ugyanakkor ne tessék elfelejteni egy fontos dolgot: az idén még ment a CFR-el való lacafacázás, jövőre viszont remélem, hogy a bajnokság végén úgy köszönünk el, hogy "La revedere, vă spunem la revedere".

Teljes mértékben...

2007-05-09T14:53:00.000+03:00

egyetértek a sportoldal.ro szerkesztőjének véleményével, éppen ezért döntöttem úgy, hogy népszerüsíteni fogom. Ajánlom a ti figyelmetekbe is.
Klikk IDE, hogy olvashasd a cikket.

Öröm és szomorúság között

2007-05-09T08:18:00.000+03:00

A címet akár úgy is megfogalmazhattam volna, hogy péntek és kedd között. És akkor már nagyon sokan fogják tudni azt, hogy miről is akarok írni. Két nap, két meccs, két eredmény. CFR-Rapid 3-2 és Dinamo-CFR 1-0. És innen az öröm és szomorúság. Ha szombaton nagyon boldog ember voltam, akkor elmondhatom, hogy a tegnap este nagyon szomorú (mondjuk ennek más oka is volt).
Na de hagyjuk a másik okot, beszéljünk az egyikről. Szombaton egy keményen harcoló, győzni akaró csapatot láttunk játszani a pályán. Képesek lettek volna meghalni a pályán, csak megszerezhessék a győzelmet. És a végén meg is szerezték. Szép játékkal, harccal, odaadással. A tegnap viszont már megint nem ezt a csapatot láttam vissza. Mintha nem lettek volna annyira motiváltak, mintha megijedtek volna attól, hogy győzelem esetén reális esély van a 2. helyre, ergó Champions League-re, mintha nem is akartak volna igazán gólt lőni (leszámítva Oliveira és Manule José és Florin Dan helyezeteit, valamint Semedo kapufáját). Nem akarom azt mondani, hogy nem játszott jól és nem harcolt a csapat, de hiányzott az a plusz, ami a Rapid elleni mérkőzésen a győzelmet jelentette. Persze a képbe az is beletartozik, hogy a Dinamo a 44. perctől emberfölényben játszott.
A Dinamo meccs végén jó érzés volt hallani a Mureşan és a Bergodi nyilatkozatait. Végre két teljesen értelmes, nyugodt, kiegyensúlyozott nyilatkozat. Nem szidtak sem bírót, nem pocskondiázták a saját csapatukat és volt erejük gratulálni a bajnokcsapatnak. Sportszerűség, fair-play, ez jellemezte nyilatkozatukat.
És végül egy jó hír: tulajdonképpen van minőségi foci a Champions Leaguen kívül is, a csapat elég jól játszik, az UEFA hely még realitás számunkra. És talán ez az a hely, ahol becsülettel helyt is tudunk állni. Majd jövőre jöhet a "nagyok játéka" is. Úgyogy hajrá CFR, hajrá KVSC!

Gazdagabb lettem

2007-05-04T00:08:00.000+03:00

Na nem kell megijedni, nem nyertem meg a hatos lottó főnyereményét. Lelkileg, élmények szintjén lettem gazdagabb. Ma volt életem első tévés szereplése, mit mondjak, nagyon élveztem. A 2%-os kampányról kérdezett Bardócz Sándor és Pákay Enikő a kolozsvári tévé magyar adásának keretében. Igazi élmény volt számomra. Mindig is sejtettem, hogy ez nekem menne, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire bejön. A rádiós tapasztalataim is hasonlóan jók, mondhatni szuperek voltak. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Lehet, hogy rádiós vagy tévés szerkesztőnek, műsorvezetőnek kellett volna mennem? Ha ez már nem is jött össze, legalább hívnának minél gyakrabban... Engem jó érzéssel tölt el a kamera, a mikrofon látványa.

Hú dö fak iz Mán Junájted?

2007-05-03T02:15:00.000+03:00

Megismétlődik a tavalyi BL döntő. Május 25, Athén, Liverpool-AC Milan. Ma este a liverpooli szurkolók biztosan elénekelték az egyik kedvenc dalukat. A tegnapi You'll never walk alone után ma biztosan a Who the fuck is Man. United című dal volt a menő.
Csak egyet tudok, a döntőben is a kormoránoknak fogok szurkolni. Líverpúl-Líverpúl!!!

Jula, Anca és Coroian az ifi csapatban...

2007-05-02T16:05:00.001+03:00

... így szól a CFR vezetőségének ma délben, a játékosok meghallgatását követően hozott döntése. Minteuan visszatér a "nagycsapatba".
Megvallom, furcsa döntések sorozata. Mintha nem lenne logika bennük. Mi alapján vannak hárman kitiltva, egy pedig visszafogadva? Merthogy kézzel fogható bizonyítékok nincsenek... Legalábbis a vezetőség szerint. Sőt, a vezetőség (beleértve Mureşant és Pászkányt is) végig azt szajkózta, hogy szó sincs arról, hogy a bundával gyanusítanák a 4 játékost, csupán a Steaua meccsen mutatott gyenge teljesítményük miatt nem játszhatnak. De akkor most miért játszhat Minteuan és miért nem a másik három játékos? Szóval nem értem...
Egy dolog biztos: valami nincs rendben a csapaton belül. Ha a sajtóban megjelent dolgok fele igaz, már régen elegendő ahhoz, hogy feszült helyzetet szüljön.
Ma mondja egy haverom, hogy ő is olvasott egy érdekes cikket valamelyi sportújságban (sajnos nem emlékszik arra, hogy pontosan melyikben, de én is felfedeztem a Szabadság sportrovatának hasábjain), hogy a Gigi Becali döntése mögött, miszerint meneszti MM Stoicát tulajdonképpen az áll, hogy MM értesítette a CFR vezetőségét arról, hogy céférés játékosokat vásárolt meg Gigi a Steaua elleni meccs alkalmával. Ez is egy forgatókönyv. Hogy mennyire hihető? Döntse el mindeki sajátmaga.

De nézzük csak meg ki a négy megvádolt játékos:

Vasile Jula, 32 éves, a védelem egyik alapembere,
a csapat szíve, egyik leglelkesebb játékosa.

Az idei szezonban 24 mérkőzésen játszott és
egy gólt szerzett. Idősebb kora ellenére az egyik
legtöbbet használt játékos.
Egyike azon játékosoknak, akik tartják a kapcsolatot
a szurkolókkal is. Kitartásának és stabilan jó játékának
köszönhetően a tribünök kedvence is.
Beceneve, ahogy a szurkolók éltetik: Super Jula

Cristian Coroian, 34 éves, támadó középpályás.
Akárcsak Jula, régóta van a csapatnál. Előrehaladott kora ellenére általában kezdőjátékos, az idei szezonban is 23 mérkőzésen játszott és tízszer talált az ellenfél hálójába. Ez elég is ahhoz, hogy

Romeo Surduval együtt pályázzanak a csapat gólkirálya címért.
Ő is kedvencnek számít, lévén, hogy kezdettől fogva a CFR A-ligás keretének tagja. Köreinkben a beceneve Coro.

Adrian Anca, 31 éves, csatár. A keret legrégebbi játékosa, ha jól tudom,
még a C ligából jött együtt a csapattal. Ő is alapembernek számít(ott),
az idei szezonban 25 meccset játszott és 6 alkalommal volt eredményes csapata számára.

Személyét tekintve megoszlanak a vélemények, sokak szerint nincs mit keressen
a kezdő tizenegyben.
Ugyanakkor vannak hangok, amelyek szerint az ő beállós-csatár stílusa nagy haszonnal
kamataztatható a két gyors szélső csatár, Surdu és Semedo által.

Alin Minteuan, 30 éves, középpályás, játékoordinátor, labdaosztogató szerepe van.
Ő is régi tagja a csapatnak, az idei idénytől csapatkapitány is.
Az idei szezonban sérülése miatt 20 mérkőzést játszott,
egyszer sem sikerült bevennie az ellenfél kapuját.
Közkedvelt játékos, komolysága és odaadása miatt sokan szeretik.

Mint látható, a vezetőség négy alapembert hívott haza Argeşről és ezek közül hármat meghatározatlan időre kizárt a keretből. Mindörökre kérdés marad az, hogy velük a pályán hogy alakult volna a játék és mi lett volna a mérkőzés végkifejlete. Személyes véleményem, hogy győztünk volna. És ugyancsak én kérdezem: ha ezt a négy embert fel lehet függeszteni mindenféle bizonyíték nélkül vagy mondvacsinált bizonyítékokkal, akkor ugyanezt Romeo Surduval miért nem lehet eljátszani. Ő talán jobban teljesített a Steaua vagy Argeş elleni mérkőzésen? Szerény véleményem, hogy nem, semmivel sem teljesített jobban, mint az eltiltott négy játékos. De sajnos nem én döntöm el, hogy kit és mikor lehet felfüggeszteni. Egy biztos: ha nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, rossz döntés volt. Ha pedig vannak, elő velük és hagyjuk a sajtó számára nyomott rizsát, lássuk a tényeket. Így lehetetlen csapatot építeni,
főleg olyant, mely az európa kupák valamelyikében ütőképes lehet.

Tulajdonosra talált négy jegy a 2008-as EB-n :)

2007-04-30T23:55:00.000+03:00

Nemrég Sándor barátomnak volt egy jó ötlete. Az UEFA honlapján be lehetett nevezni a 2008-as EB-ra szóló jegyek lottójára. Gyorsan négyen, haverok, focibuzik össze is álltunk és mindenikünk benevezett, négy jegyet igényelvén. Legelőször az értesítést Sándor kapta meg, ami a következőképpen szólt: "Dear Football Supporter, Unfortunately your Application with the Customer Reference Number ********* has not been successful in the lottery for Tickets for UEFA EURO 2008™." Másodikként kaptam meg a levelet én, ugyanezzel a szöveggel. A tegnap viszont levelet kapott Péter is, de neki más volt az üzenet. Mégpedig az, hogy a ticket lottery-n sikerült négy jegyet nyernie a 19-es számú meccsre, melyet a B4 játszik a B2 ellen (vagyis a B csoport negyedik csapata a B csoport második csapatával) és amelynek helyszíne Klagenfurt, időpontja pedig hétfő, 2008. június 16. Már van egy biztos pont a jövő évi programomban.
Ami a történetben jó hír az az, hogy Marci eddig még nem kapott semmiféle kiértesítést. Vajon ő is nyer nekünk még 1-1 jegyet? Nem is lenne rossz... két biztos pont a 2008. évi programban és mindkettő az EB-n, Ausztriában :).

Cirkuszban Dáviddal

2007-04-30T23:08:00.000+03:00

Lévén, hogy Bence beteg és a munka napja (értsd május 1.) alkalmával szokásos piknik (ékes magyar nyelven étkezéssel egybekötött szabadidős tevékenység) elmaradt, ma teljes mértékben a két fiamnak szenteltem magam és a szabadidőm. Rögtön adódott is a nemes feladat, Dávidot elvinni cirkuszba. Szerintem ez már az idén a harmadik, de nem volt mit tenni, menni kellett, hisz megígértem neki, hogy ha jó fiú lesz, elmegyünk (zsarolom a fiam?).
Annyira izgalomban volt, hogy szerintem ennek köszönhető az is, hogy a délutáni alvás is kimaradt. Aztán fél hat körül el is indultunk a nagyparkba. Mikor meglátta a sátrat, már teljes eksztázisban volt, egyszerűen nem tudta kivárni, hogy kiálljuk a nagy sort a jegyekért. Egyfolytában húzott, hogy menjünk már be, mert kezdődik.
Na de a jegy is meglett, a cirkuszt is megnéztük (egész jó volt, az idén látottak közül a legjobb), lufit is vettünk, kisvonattal is utazott (kétszer is), úgyhogy ma totális napja volt a kiscsávónak.
Mikor hazaértünk nagyon drága volt. A két lufi közül az egyiket rögtön odavitte Bencének és közölte vele, hogy azt a lufit neki hozta. Aztán meg elmesélte, hogy milyen nagyon szép lovakat látott, és hogy már nem félt a bohóc bácsitól (tudni kell, hogy eddig nagyon félt tőle, hacsak a közelébe került a bohóc, ordítani kezdtett). Nagyon édes volt, megérte elvinni.

Blogokat olvasgatva...

2007-04-30T00:30:00.000+03:00

...meglepetéssel tapasztalom, hogy senki nem ír blogot a sportról. Van közéleti, politikai, média meg mittudomén még hány fajta, de egy sincs, ami sporttal vagy valamely sportággal foglalkozna. Ennyire nem fontos nekünk a sport? Vagy akit érdekel a sport - netalán tán sportól - az nem ír? Itt az ideje egy sportblogot indítani? Nem is rossz ötlet. Elgondolkodom rajta. Annál is inkább, hogy tegnap a gálaesten Tihi is célzott arra, hogy a CFR és a KVSC 1907 szurkolócsapat is megérdemelne egy blogot. Mit szóltok hozzá?

Kolozsvár Blogfeszt 2007

2007-04-29T23:45:00.000+03:00

Tegnap este volt a kolozsvári blogírók fesztiváljának gálaestje. Na nem kell megijedni, nem mint blogger vettem részt ezen a rendezvényen, hanem a Sapientia - EMTE kolozsvári karát képviseltem, ugyanis mi biztosítottuk a legjobb elemző blog és a legjobb fotó/video blog díjait.
Az eseményre a Toldi étteremben került sor, a hangulat kellemes volt. Jó volt ott lenni és megismerni azokat az embereket, akiknek blogjait olvasni szoktam, de eddig fogalmam sem volt arról, hogy miként néz ki az a személy, aki ezeket írja. Örülök annak, hogy sor került egy ilyen fesztiválra ami összerázza a bloggereket és ugyanakkor felhívja a figyelmet erre a jelenségre, kicsi sajtónyilvánosságot biztosít ezen emberek számára.
Gratulálok a szervezőknek, külön gratulálok a nyerteseknek és úgy ahogy Tihitől az este elköszöntem - jövőre ugyanitt - most is azt tudom mondani, hogy ezt folytatni kell. Megéri, van akiért és van amiért.
(akit a díjazottak listája érdekel, az keresse a Czika "Tihi" Tihamér blogján: http://rikykritika.blogspot.com/)

FC Argeş - CFR 1907 0-0

2007-04-29T23:02:00.000+03:00

Még egy szégyenfolt a CFR számára. A kieső helyen lévő FC Argeş ellen a bajnokság 2. helyezettje csak egy döntetlenre volt képes. És ami még elszomorítóbb az az, hogy a csapat semmit sem játszott. Ezenkívül pedig beigazolódott az, hogy a vezetőség tényleg hazarendelte a négy veteránt. De nem hiszem, hogy ez különösebben befolyásolta a játékot vagy az eredményt. Már megszoktuk, hogy a csapat újra nem igazán játszik (legalábbis semmit nem mutattak az elmúlt meccseken: Vaslui, Steaua).
Ezek az idők a Dorinel távozása előtti periódusra emlékeztetnek. Akkor is kívülről nézve szent és béke honolt a csapat berkeiben, bent pedig tombolt a vihar, ami kihatott a csapatra, annak játékára. Talán megint bajok vannak a klubon belül? Lehet, hogy mégiscsak van valami igazság az Andone körüli hírverésben? Nem tudom, nemsokára biztosan kiderül. Egy dolog biztos. A Steaua ma este az Oţelul ellen 3-0-ra győzött és ezzel 1 pontra van a még második helyen lévő CFR-től. És ha a Rapid ellen is ilyen vérszegény játékkal rukkolunk elő, akkor a jövő hét végén már a 3. helynek örvendezhetünk. Ki tudja annak is meddig?

Fejlemények...

2007-04-29T12:57:00.000+03:00

Olvasgatva az onlájn médiumokat, újabb érdekességekre lettem figyelmes a CFR-el kapcsolatban. Miután a ProSporton felfedeztem az előbbi blogban megírtakat (ProSport cikk itt olvasható: http://www.prosport.ro/index.php?section=articole&screen=index&id=37976), tovább nézegettem a médiumokat. Egyszer a Gazeta Sporturilor onlájn változatát, ahol ugyancsak felfedeztem a négy veterán felfüggesztésének hírét. A cikkíró viszont már azt is vélni tudja, hogy nemcsak a Steaua elleni meccsen nyújtott gyenge teljesítmény és az eladott meccs fennállásának lehetősége az oka a felfüggesztésnek, hanem ezek után felmerült az is, hogy az Argeş ellen is "gyenge teljesítményt nyújtanak", hiszen Coroian, Jula és Minteuan az Argeş vadiúj edzőjével együtt dolgozott a Besztercei Glóriánál (a Gazeta Sporturilor cikk itt olvasható: http://www.gsp.ro/index.php?a=80010&shift=1).
Na de a Sport Total onlájn sem állta meg, hogy ne írjon valamit a CFR-ről. A cikkíró azt állítja, hogy a CFR szerződést írt alá Ioan Andonéval, aki legkésőbb júniusban veszi át a csapatot Cristiano Bergoditól. Állítása szerint a szerződéskötést csakis azért nem hozták nyilvánosságra, hogy ez ne legyen kihatással a csapat teljesítményére és a második helyért folytatott harcra.
(a Sport Total cikk itt olvasható: http://www.spt.ro/fotbal-intern/liga-i/2007/04/ando-a-semnat.html).
Összegezve: ha mindezeknek csak fele is igaz, elegendő ahhoz, hogy elveszítsük a második helyet. Ha igaz az, hogy a veteránok hozzájárultak a csapat Steauától elszenvedett vereségéhez, akkor elgondolkodtató az, hogy érdemes-e egyáltalán román játékosokat játszottatni. Mert azért azt nem igazán tudom elképzelni, hogy valamelyik portugálunk vagy brazilunk ezt megtegye. Ha pedig igaz, hogy Ando aláírt, akkor meg teljesen gügye a vezetőség. Hat fordulóval a bajnokság vége előtt aláíratni egy új edzővel egyenlő az öngyilkossággal. Mert azt tudni lehetett, hogy ez titokban nem marad. És az ember, legyen az akárki, másképp végzi a dolgát, ha tudja, hogy még két hónapig van szerződése, utána pedig esélye sincs maradni, még akkor sem, ha csodákat művel.
Nemsokára viszont fény derül mindenre. Ma du. arra, hogy a veteránjaink játszanak vagy sem, hamarosan pedig az esetleges edzőváltásra is.

Megint CFR!

2007-04-29T09:56:00.000+03:00

Reggel elindítottam a számítógépet és szokás szerint megnéztem a ProSport onlájn verzióját, mi is történt a tegnap a foci világában. Megdöbbenve olvastam, hogy Jula, Anca, Minteuan és Coroian, a CFR négy legrégebbi játékosát Bergodi -egyetértésben Mureşan klubelnökkel és Pászkány tulajdonossal - kitiltotta az Argeş ellen ma pályára lépő csapatból. Nem jött hogy higyjek a szememnek. Olvasom tovább és akkor látom, hogy a kitiltás oka egy feltételezés, miszerint ők négyen "elárulták" a csapatot a Steaua elleni mérkőzésen. Magyarán ez annyit jelent, hogy a csapat négy oszlopos képviselője megvásárolható volt. Első olvasásra azt mondtam, hogy na nem, nincs ilyen. Aztán meg hideg fejjel újragondoltam a dolgokat és rájöttem, hogy akár lehet is ilyen. Vagy újra egy, a Steaua által keltett diverzió szemtanúi vagyunk? Mert ha Argeşen veszít a CFR és a Steaua győz a Galac ellen, akkor már most búcsút mondhatunk a 2. helynek. És az, hogy négy alapjátékost Argeşről hazaküldenek ezzel az indokkal és ráadásul azzal is megfenyegetik őket, hogy véglegesen eltávolítják a játékoskeretből, biztos nem szül mást, mint feszültséget, ami pedig kihat a csapat játékára.
A ProSport szerint a négy veterán szerdán találkozik Pászkány Árpáddal. Egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni ez ügyben, de Minteuan közeli hozzátartozóinak elmondta, hogy a vádak nem igazak és szerdán sajtótájékoztatót tartanak.
Nagy izgalommal várom a szerdai napot... És még hiszek abban, hogy ez nem lehet igaz. A csapat négy szimbóluma nem tehet ilyent. Vagy én vagyok naiv? Nem tudom, de merem remélni, hogy azért nem ennyire koszsos a kolozsvári foci...

A CFR esete a Bajnokok Ligájával

2007-04-28T23:20:00.000+03:00

Vajon éppen az fog megtörténni, amitől annyira féltem? Minél közelebb lesz a bajnokság vége, annál messzebb lesz a CFR a Bajnokok Ligájától? Szertefoszlani látszik egy álom: reméltem, hogy a klub fennállásának centenáriumi évében a csapat - történetében először - a BL csoportokba való bejutásért fog küzdeni. Reméltem, hogy a csapatot olyan nevekkel fogják egynapon emlegetni, mint a Liverpool, a Chelsea, a Real vagy a Bayern. Mégha rövid ideig is, mégha két vagy négy mérkőzés erejéig is.
Az álmodozásból a Steaua "harcosai" ébresztettek fel. Harcosait írok, mert így nevezi őket a klub tulajdonosa, Gigi Becali. Nagy reményekkel mentem ki a meccsre, szinte biztos voltam benne, hogy győzni fogunk. Még fogadtam is a CFR 1-0 győzelmére. De az álom nem sokáig tartott. Annak ellenére, hogy a meccs elején domináltuk az ellenfelet, először mégis ők találtak a hálóba. Igaz, szerencsével történt, hisz Victoraş Iacobnak szabályszerűen a combjára pattant a labda, onnan meg a kapuba. Ez még az első félidőben történt. De a második félidő sem hozott semmi jót, Goian fejelt gólt egy szögletbeadásból. Megvallom, ha 1-0-nál még hittem abban, hogy a csapat akár fordítani is tud, 2-0-nál már szinte biztos voltam, hogy el van veszítve a meccs. Annál is inkább, hogy a csapat gyengén alakított. És félelmem beigazolódott: a CFR szépíteni tudott, de kiegyenlíteni már nem. CFR-Steaua 1-2 és ezzel a bukarestiek 3 pontra megközelítettek.
Kérdés, hogy holnap mit játszunk Dorinel volt csapatánál, az FC Argeşnél. Remélhetőleg a létző 3 pontos különbséget meg tudjuk tartani, így továbbra is a Bajnokok Ligáját biztosító második
helyen maradhatunk. Legalábbis még egy forduló erejéig...

Hajrá-hajrá CFR!

2007-04-26T10:51:00.000+03:00

Nagy nap van ma Kolozsváron a CFR szurkolók számára, akár a Bajnokok Ligája helyért folyatott harc is eldőlhet ma a Gépész utcai stadionban. Kolozsvárra látogat a ugyanis a Steaua. CFR 1907-Steaua rangadó ma 15.30-tól.
A rangadóra kinyomtatott jegyek szerintem rekordidő alatt, mindössze 38 perc alatt fogytak el. Volt verekedés, civakodás, cirkusz. És remélem, hogy lesz hangulat a lelátón és lesz látványos foci a pályán. És nem utolsó sorban lesz nagy CFR győzelem, hogy elénekelhessük a bukaresti birkapásztornak azt, hogy "Becali, uită-te, cum te bate CFR" (Becali, nézd csak, hogy ver meg a CFR). A győzelem azért is fontos, hogy egyszer és mindekor megjegyezze minden bukaresti csapat: a CFR nem játék. Mint a székely három alapigazságában: a sör nem ital, az asszony nem ember és a medve nem játék. Úgy legyen... HAJRÁ CFR! HAJRÁ KOLOZSVÁRI VASUTAS!

KVSC 1907 - 100 év adrenalin

2007-04-23T23:08:00.000+03:00

Egy film, mely ma este került bemutatásra a Dunta Tv-ben. Egy dokumentumfilm Románia, Erdély egyik legrégebbi és legnagyobb tradícióval rendelkező focicsapatáról, a valamikori KVSC-ről, a mostani kolozsvári CFR 1907-ről. Egy 100 éves történelemmel rendelkező csapat harca a román bajnokság élvonalában 2006-ban, beleértve a harc minden kellékét: a szurkolókat, a csapat jelképét, Csefit (ahogy itt mifelénk még mondják, a maszkótáját), az indulókat, dalokat, himnuszokat, zászlókat, boldog és boldogtalan arcokat.
Nem is jöhetett jobban ez a bemutató, hisz csütörtökön a csapat a Steaua ellen játszik. Az biztos, hogy a galerinknek, a KVSC-nek egy kis szívpezsdítés volt. Én már tudom azt, hogy erősebben fogok énekelni a Steaua elleni meccsen. Ez a film egy plusz löketet adott a meccsre való készülésben. Hisz minden meccsre való készülés egyfajta szertartás: lélekben már napokkal azelőtt készülök (ezt általában a család is szokta tapasztalni). Előkerül a galeri-póló, a galeri sapka, a sál, egyre többször kapom magam azon, hogy valamelyik CFR indulót éneklem vagy dúdolgatom.
Visszatérve a filmre, jó volt viszontlátni a képernyőn a sok ismerős arcot, akikkel együtt énekelünk minden meccs alkalmával, ezt az összetartó lelkes kis csapatot (az összetartás abból is kiderült, hogy már du. e-mailben és telefonon értesítgettük egymást, este meg telefonon szóltunk a haveroknak, hogy ha nem tudná, tudassuk vele vagy netalán ha elfelejtette volna, akkor eszébe juttassuk). Hisz a galerink egy lelkes kis csapat, akikkel együtt örülünk vagy bánkódunk csapatunk sikereinek vagy botlásainak. Ettől szép a szurkoló élete: egy közösséghez tartozik, annak szerves része, akikkel együtt ünnepli a győzelmet vagy együtt mérgelődik egy-egy elvesztett mérkőzésért.
Igaz, hogy nem olyan régen lettem tagja ennek a lelkes kis csapatnak, de nagy öröm számomra. Sok mindent köszönhetek a galerinek, számos felejthetetlen percet éltünk meg a csapat mellett. Ez a film is egyike volt ezen perceknek. Köszönet érte mindazoknak, akik elkészítették, akik lehetővé tették létrejöttét és mindazoknak, akik támogatták a film elkészítését. Köszönet érte...

Bencú kisfiamról

2007-04-22T23:15:00.000+03:00

Ha nem tévedek, ma április 22-t írunk. Ez pedig fontos nap a familyben. Ma 10 hónapos Bencú, a család kismanója. Isten éltessen apuci kicsi fia.
A kismanó napról napra ügyesebb, egyre többet mondikál és egyre magabiztosabban lépeget, ha valamiben fogózhat. Maximum 2 hét és elindul. Egy dologról azonban még nem sikerült leszoktatni. Ez pedig anyuci. Történik ugyanis az, hogy ha anyuci hosszabb időre (mondjuk több mint 2 órára) eltűnik a kisfia látóköréből, akkor rettenetes elkeseredés uralkodik el rajta és senki sem tudja megvigasztalni. Na persze kivéve anyucit. Mert amint újra feltűnik anyuci, a sírás atmegy nevetésbe, az elkeseredés pedig a viszontlátás örömébe. De mindezek ellenére tovább dolgozunk az ügyön, még nem adtuk fel a reményt. Mégsem lehet teljesen anyára nőve felcsperedni... Na meg aztán anyának is kijár egy kis kikapcsolódás.

Fejetlen országban élek!

2007-04-19T23:38:00.000+03:00

Végre elmondhatom, hogy szó szerint egy fejetlen országban élek, hisz a Parlament eltávolította a Cotroceni palotából az állam fejét (=államfő). Elsöprő többséggel döntött úgy a parlament, hogy Băsinak mennie kell. Helyét a Szenátus elnöke veszi át az előrehozott elnökválasztásig vagy a népszavazás lebonyolításáig. Ez minimum 3 hónapot jelent. Ez azt jelenti, hogy Mr. Vodka Săniuţa (=Szánkós, ami régen a legolcsóbb romániai vodkabrand volt) Románia ideiglenes elnöke. Te jó ég, mi jöhet még? Vagy ez csak a prelűd és 3 hónap múlva lesz egy vadiúj elnökünk Mr. Jiji Becali személyében? Még a hideg is ráz, pedig nem is elképzelhetetlen... Félő, hogy még visszasírjuk a populista parasztot, Mr. Băsit.

"Bombák" robbantak a fociban!

2007-04-19T09:35:00.000+03:00

Tegnap két bomba is robbant a foci világában. Az első Cardiffban, az európai foci szinterén, ahol titkos szavazással döntötték el, hogy melyik ország/országpár jogosult a 2012-es Európa Bajnokság megrendezésére. Az utolsó fordulóban három pályázó maradt, Olaszország, Horvátország-Magyarország páros és Lengyelország-Ukrajna páros. A legnagyobb esélyt mindenki Olaszországnak adta, a legkisebbnek pedig a lengyel-ukrán páros örvendezhetett. Ehhez képest a 2012-es EB mérkőzéseit olyan városokban fogják játszani, mint a Varsó, Gdansk, Poznan, Wroclaw vagy Dnyepropetrovszk, Donyeck, Kiev, és Lvov. És ezek a városok hol is vannak? Ha földrajzi ismereteim nem csalnak, az első négy Lengyelországban, a második négy pedig Ukrajnában. Azaz győzött a legkevésbé esélyesnek tartott páros.

De hogyan is történhetett ez meg? A kiszivárogtatások alapján két forgatókönyv írható le. Az egyik szerint, melyet lengyel és olasz kiszivárogtatások alapján kapott fel a média, kétfordulós szavazásra került sor. Az első fordulóban a magyar-horvát páros 3 szavazatott kapott, így a második fordulóba már be sem kerültek. A második fordulóba bekerült Olaszország és Lengyelország-Ukrajna között a szavazatok 4-8 arányban oszlottak meg. Az első fordulóban a magyar-horvát pályázat mellett szavazott Mircea Sandu (román), Mathieu Sprengers (hollnad) és Per Ravn Omdal (norvég) VB tagok, az olaszra négyen, az ukrán-lengyelre pedig öten szavaztak. A második fordulóban azonban a magyarok támogatói az ukrám-lengyel pályázatra voksoltak. Fontos megjegyezni, hogy ezt a szcenáriót több, a témával foglalkozó szerkesztőség is cáfolta többek közt az index.hu, a nemzetisport.hu vagy a tricolori.ro.
Létezik azonban egy másik forgatókönyv is: a BBC értesülései szerint egyfordulós szavazás történt és a magyar-horvát páros egy szavazatot sem kapott. Csak úgy megjegyzem, nem is tudom, hogy melyik jobb forgatókönyv Magyarország számára.
És most lássuk kik tagjai és kik szavaztak? Az UEFA Végrahajtó Bizottságának összetétele: Michel Platini (francia), Senes Erzik (török), Geoffrey Thompson (angol), Angel María Villar Llona (spanyol), Gerhard Mayer-Vorfelder (német), Marios N. Lefkaritis (ciprusi), Vjacseszlav Koloszkov (orosz), Gilberto Madaíl (portugál), Per Ravn Omdal (norvég), Joseph Mifsud (máltai), Mircea Sandu (román), Mathieu Sprengers (holland), Grigorij Szurkisz (ukrán), Franco Carraro (olasz). A felsoroltak közül az ukrán és az olasz képviselő nem szavazhatott, mindketten ugyanis egy-egy pályázó országot képviseltek.

Bárki bárhogy is szavazott, bármely szcenárió is igaz, tény az, hogy nagy volt a felháborodás mind az olasz, mind pedig a magyar-horvát küldöttség köreiben. Az olaszok szerint egy kelet-európai összeesküvés áldozatai lettek, mely Platini UEFA elnökké választásával kezdődött és most csúcsosodott ki. Az olasz küldöttség szerint politikai döntés volt, az UEFA döntéshozói nem tartottak szem előtt olyan fontos szempontokat, mint a létező stadionok, infrastruktúra stb.
A magyar küldöttség egyes tagjai sem fogták vissza magukat az eredmény hallatán. A delegáció egyik tagja "Maffiózók!" felkiáltással folytotta el bánatát, megbotránkozását. Gyárfás Tamás, a magyar szervezőbizottság vezetője az eredmény hallatán elsírta magát.

Nézzük meg a dolgokat egy kicsit az objektivitás szemszögéből.

Olaszország:
- mellette szóló érvek: kitűnő stadionok, jó úthálózat, több tíz éves rendezői tapasztalat, friss világbajnoki cím;
- ellene szóló érvek: a Serie A-ban tavaly kialakult bunda cirkuszok, az idei bajnokság idején kitört verekedések, rendőrök meglincselése (halálos áldozata is volt az összetűzéseknek), ha nem itt szerveződik, az olaszok akkor is nézni fogják;

Magyarország-Horvátország:
- mellette szóló érvek: jó infrastruktúra (szállodák, úthálózat stb.), Horvátországban nagy az érdeklődés a foci iránt, Horvátország 5. alkalommal pályázott és az idén az egyik legesélyesebbként indult;
- ellene szóló érvek: a magyar foci szinte nem is létezik, a magyar gazdaság instabilitása, Magyarországon egyre kisebb az érdeklődés a foci iránt, kialakulófélben lévő stadionok, két kis ország, kevés lakossal;

Lengyelország-Ukrajna:
- mellette szóló érvek: két nagy ország, összesen több mint 85 millió lakossal, jelentős futballmúlt, a stadionátalakítások már elkezdődtek vagy rövidesen megkezdődnek, az összes átalakítása végetér 2010-ig, ha itt rendezik, megduplázhatják a nézők számát;
- ellene szóló érvek: gyenge úthálózat és óriási távolságok a meccseket vendégül látó városok között, politikai instabilitás Ukrajnában, megbundázott meccsek a lengyel bajnokságban, nagyfokú korrupció mindkét országban;

Ha mindezt összevetjük, azt láthatjuk, hogy a lengyel-ukrán páros a legtöbb ellene szóló érv ellenére vitte el a babérokat. Vajon a mostani győzelem és Platini elnökké választása között van valami összefüggés? Hisz köztudott, hogy a lengyel és ukrán labdarugó szövetségek mindvégig Platinit támogatták. Mégiscsak Bukarestben dőlt el 2012-es EB sorsa, amikor 2006-ban a kelet-európai labdarugó szövetségek képviselői fővárosunkban találkoztak? Még sokáig lehet találgatni, hogy mi is az oka a lengyel-ukrán győzelemnek...

A második bomba este fél tízkor robbant a Rapid pályáján, ahol McKain az első félidő utolsó percében megszerezte a vezetést a Temesvári Poli számára a Bukaresti Steaua elleni mérkőzésen. A játék tétje a Román Kupa döntőjébe való jutás volt. És mivel a Steaua szépíteni nem tudott, megvan az első döntős. Hogy miért robbant bomba ezzel az eredménnyel? A Steauának nagyon kellett volna győzni ahhoz, hogy a klubbon belül kialakult feszült helyzet egy kissé oldódjon. De a vereséggel nem történt ez meg, sőt várhatóan tovább fokozódik. Ha csak belegondolunk abba, hogy a szezon elején a Champions Leagueben is jól teljesítő Steaua ma már szinte minden A ligás csapat játékszerévé vált, akkor elképzelhető, hogy egyesek idegesek. Főleg a "főmufti" Becali ideges, mégha nem is mutatja. Megpróbálja ugyan elrejteni dühét és folyton azt mondja, hogy a Steaua nincs semmiféle krízishelyzetben, de közben saját embereit támadja, vádolja. Biztos vagyok benne, hogy Olăroiut is csak azért nem rúgta ki, mert 500.000 eurót vinne magával, ha a klub bontja fel a szerződését. De már durván támadja a jobbkezét is, MM Stoicát. Szóval gáz van a klubnál. A bajnokságban 4. helyen vannak, 8 pontra a Champions League-t jelentő 2. helytől (nem tudom megállni, hogy le ne írjam: mely helyen jelenleg a Kolozsvári CFR 1907, kedvenc csapatom áll és remélem állni fog a bajnokság végén is), 1 pontra az 5. helyezett Glória Besztercétől, a Kupa elment, a meccseket egyre-másra vesztik és a csapat semmit nem játszik. Mindeközben pedig eurómilliókat fektettek játékosokba, infrastruktúrába. Eredmény pedig zéró.
A mai nap is tartogathat meglepetéseket, ma játsszák ugyanis a második elődöntőt: Pandurii Targu Jiu - Rapid, 20.45-től az Antenna 1-en. Ki lesz a Poli ellenfele a döntőben?

A gyerkőcökről...

2007-04-17T22:43:00.000+03:00

Tegnap egy kommentben egy régi és nagyon kedves ismerősöm érdeklődik arról, hogy mi van a gyerkőcökkel. Íme röviden...

DÁVID: Július 15-én tölti a 3 évet. Még nem óvodás. Nem mintha nem adtuk volna be, de nem volt hely az oviban. Pedig időben jelentkeztünk. Tudni kell róla, hogy most éli a dackorszakát. Ha rászólok vagy valamiért megszidom, rögtön rámripakodik azzal, hogy "Apa, ne mondj iyent!" vagy "Apa, menjél vissza dolgozni!". Amúgy meg áldott jó kölyök is tud lenni, sokszor nem is értem, hogy az a két én, amit időnként külön-külön megmutat, hogy is fér meg egymás mellett. Imádja kisebbik testvérét, Benszukát, ahogy ő mondja. Bármilyen fáradt vagy álmos is legyen, Bencéhez mondig van türelme. Első pillanattól kezdve imádta, most sincs ez másképpen.

Ja, és még egy fontos infó: mint az a mellékelt képről is kiderül, a kolozsvári CFR focicsapat megszállott szurkolója. Apja fia...

BENCE: Június 22-én tölti az 1 évet. Még ő sem óvodás :). De mivel ő alig volt féléves, mikor beirattuk, időben fog oviba menni. Lassan ő is belép a dackorszakba. Néha nagyon mérgesen tud válaszolni vagy nemtetszését kifejezni. Előszeretettel megy, habár járni még nem tud (ezt az anya és apa háta bánja a legjobban). De már 2-3 lépést tesz egyedül is. Ennivaló kölyök. Mondja, hogy mámá, tátá, táj-táj és furamód minap megtanulta azt is mondani, hogy nem. A bátyóka imádja őt, de ő is odavan Dávidért. Már a nevén is szólítja, azt mondja neki, hogy DÁ. Ezt nagyon nyomatékosan teszi. Van egy rossz szokása is: anya nélkül megáll az élet és elkezdődik egy nagyon keserves és véget nem érő zokogás. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor lelket tud verni bele. Persze nem az anyjáról beszélek, neki ez egy-kettőre sikerül.

Bence még nem CFR szurkoló, de már dolgozunk rajta... :).

Na röviden ezek lennének a gyerkőcök. Persze még rengeteget lehetne írni róluk, nagyon édesek és kitöltik az életünket. Sokszor túl kitöltik, de ez így van rendjén. Legkedvencebb főnökömnek azért igaza van. Ő mondta, hogy két gyermek nem annyi, mint kétszer egy gyermek.

Újra az építkezés...

2007-04-16T23:49:00.000+03:00

Olyan, mint egy vissztaérő rémálom. Minden nap kiderül valami. Mikor csenget a telefonom és látom, hogy valamelyik építő, kivitelező, már a hideg is ráz. Vagy fizetni kell, vagy pedig valami nincs rendben. Sokszor még családi életre is kihat. Türelmetlenebb az ember a gyerekeivel, nem találja otthon a helyét, könnyebben összeveszik a feleségével stb. És mindemellett rengeteg időt tölt el az épülő háznál, sokszor többet, mint a munkahelyén és a családjával együttvéve. Mérgelődik, problémákat igyekszik megoldani, méreteket vesz le, tárgyal, vitatkozik, estenként veszekszik vagy éppen csak gyönyörködik a "nagy műben".
Egyszóval, akinek netalán unalmas percei vannak, az fogjon neki építeni. Garantáltan nem fog unatkozni.

Nyakunkon a Bajnokok Ligája?

2007-04-15T23:03:00.000+03:00

Az idei szezon egyik legjobb és legszebb meccsét játszotta a hétvégén a CFR. Hazai pályán fogadta az aradi UTA-t és egy-kettőre térdre is kényszerítették a vendégeket. A 26. percben már 3-0 volt a tabella állása, miután Anca, Panin és Semedo is az aradiak hálójába talált. A második félidőben visszafogta magát a CFR, mintha a Vaslui elleni meccsen gondolkodtak volna már a fiúk, de még így is sikerült kétszer megzörrenteni a vendégek hálóját. Gólszerzők Semedo és Surdu. CFR-UTA 5-0.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hosszú idők óta az első olyan meccsünk, ahol mindhárom csatárunk gólt szerez. Az utóbbi időben ugyanis az oly jól védekező hátvédeink voltak a legjobb csatárok (Panin, Souza).

Egyszóval, 5 pontra vagyunk a Rapidtól és 8 pontra a Steauától. Kolozsváron fújdogálni kezd a Champions League szele. Remélem, hogy ez a szél erősödni kezd, és nem hal el az utolsó fordulók valamelyikében. Hajrá CFR, mi veletek vagyunk!

Házat építek ...

2007-04-13T10:00:00.000+03:00

... immár 8. hónapja. Pedig azt mondták mikor nekikezdtem, hogy max. 4-5 hónap. Ezért is döntöttünk többek között a könnyűfémvázas mellett. Na de nem lett se 4, de még 5 hónap se. És 8 sem lesz, hiszen még mindig nincs kész. De viszont az egész történetbe van egy jó dolog: bármelyik haverom hasonló kalandba vág bele, tudok vigyázni arra, hogy ugyanazokat a buktatókat ne kövesse el. Magyarán ingyen adom a saját káromon szerzett tapasztalataim bármelyik havernak. Megéri... (mindenkinek).

Na de hogy ne csak panaszkodjak, a tegnap megjöttek az ablakok és a bejárati ajtó. Hosszas gyötrődés és viták után úgy döntöttünk, hogy rétegelt fenyőfa nyílászárókat rendelünk. Kicsit izgulva vártam, habár tudtam, hogy a Fenestella 68 milyen minőséget produkál. Na de ha az ember magának rendel, mégis izgul egy kicsit. Tegnap délelőtt megérkeztek az illyefalvi fiúk, hoztás az ablakokat. Isteniek, igazi remekművek! Teljesen megdobták a házat. És az a profizmus, amivel a helyükre kerültek... Ritkán látni ilyent. Öt ember érkezett az ablakokkal, kb. 11 körül értek a házhoz. 5 óra alatt beszereltek 22 ablakot (ebből 3 ablak óriási) és egy bejárati ajtót. Mindezt öt ember. De tudta is mindenik, hogy mi a dolga: kettő szerelte és rögzítette, egy nyomta be a habot, egy szerelte a kilincseket és az ötödik pedig állította be a sarkokat. Jóérzés töltött el, hogy nálunk is látni profizmust... És még szebbé és kellemesebbé tette a történetet az, hogy közben hallani lehetett a jóízű székely humort.

Mindenkinek melegen tudom ajánlani a Fenestellát.

Újra csúcson az angol foci

2007-04-11T11:38:00.000+03:00

Tegnap a haverokkal meccset néztünk. Ledöbbentő látványban volt részünk. Az angol foci újra a csúcson van.
Szabályszerűen szétszedte, megette a Manchester a Rómát. Jóformán még fel sem ébredtek az olasz játékosok és az angolok máris 3 gólos előnyt szereztek. 9 kapúra lövésből 7 be is talált a hálóba. Elképesztő teljesítmény!

Na és akkor még azt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem valamelyik afrikai ország regionális bajnokságának az első és utolsó helyezettje között lejátszott mérkőzés volt, de nem is a román 3. liga két csapata közötti mérközés, hanem a Champions League negyeddöntőjének egyik mérközése. Ilyenkor pedig mindig elgondolkodok azon, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a román csapatok a CL-ben? Mert hogy még egy darabig "labdába nem rúgnak", az biztos.

Visszatértem

2007-04-11T11:32:00.000+03:00

Hosszú hallgatás után visszatértem a bloggolók világába. Hogy minek köszönhető ez a hosszú távollét? Jó kérdés, a választ igazán én sem tudom. Persze kifogásokat sorolhatnék, olyanokat mint például két gyermek mellett nem ér rá az ember, meg ez a felgyorsult 21. század nem teszi lehetővé, meg hogy minden percem a melóban töltöm és ha ne ott akkor éppen az újonnan épülő házunknál és a sort még folytathatnaám. De mindezek nem igazak. Vannak pillanatok, időszakok, mikor nem érzek késztetést arra, hogy írjak. Most pedig megint van "ihlet". Ígyhát írok is. Remélem kitart az ihlet, lesz sok új olvasnivaló.

Dávid nyaralni ment...

2006-07-05T16:58:00.000+03:00

Múlt hétvégén a szüleim elvitték Dávidot Szovátára. Tették ezt két okból.
Egyrészt, hogy egy kicsit maguk mellett tudhassák első, "aranyszaró" unokájukat,
másrészt pedig azért, hogy nekünk is segítsenek egy kicsit, tudjunk felszusszanni.
Na de nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy Dávid most van először hosszabb ideig távol tőlünk.
Ezt Enikő már a gyerek Szovátára indulásakor tudatosította,
el is sírta magát rendesen.
Bennem csak most kezd tudatosodni. Furcsa az, hogy mikor hazamegyek
és belépek az ajtón, nem szalad velem szembe, vagy reggel, munkába
induláskor nem kiabálja utánam, hogy "Szia Apa."
Magyarán: hiányzik a nagyobbik fiam.
De a hazajövetel sem lesz zökkenőmentes.
Már látom anyukámat, amint az unokáját fogja
siratni indulás előtt. Akkor már neki fog hiányozni az, ami addig nekünk hiányzott.
De hát ez az élet, furcsa is lenne, ha egyszerre mindenkinek minden jó lenne.
Az egész történetből Dávid kerül ki a legjobban: nyaralt, végre udvaron játszhatott,
fürdött a Medve-tóban, jó levegőn volt és mindez úgy történt,
hogy különösen fel sem kavarta.
Nevetve búcsúzott tőlünk mikor ment és ugyanígy fog "Szia Mamát" mondani, mikor jön.
Áldott jó természete van ...

Ma egyhetes Bence fiam!!!

2006-06-29T15:42:00.000+03:00

Telik az idő... Nem olyan rég volt, mikor izgulva vártam kisfiam születését. Ma már egy hetes a kismanó. Nagyon jó gyerek. Eszik és alszik, alszik és eszik. Csak néha hallani a száját, például ha elvégezte a "dolgát" :) és kéri a tiszta pellust. Még nem ismerjük a "fehér éjszakát".

Gyönyörű baba...

Megint a családról...

2006-06-28T08:55:00.000+03:00

Hétfőn hazavittem a feleségem és Bence kisfiam. Kíváncsian figyeltük, hogy mi lesz Dávid fiúnk első reakciója. A történet attól izgalmas, hogy Dávid még nincs kétéves sem.
Hát mit mondjak... Meglepődtem, de erősen. Azt a szeretetet, kedvességet és figyelmet amit Dávid a testvére iránt tanusított... Le sem lehet szavakban írni, látni kellett volna. Szenzációs volt. És én, aki azt hittem, hogy féltékeny lesz...

Büszke vagyok Dávid fiamra...

MEGSZAPORODTUNK!!!

2006-06-27T15:29:00.000+03:00

Újra itt...
Igen, megszaporodtunk...
Június 22-én, csütörtökön délután 14.45-kor egy újabb családtag érkezett közénk. Nagy esemény, megszületett második kisfiam, Bence.
Paraméterei: 2,900 kg, 51 cm, fekete hajú.
Isten hozta családunkba!

Kolozsvári CFR - Sportul Studenţesc 0-0

2006-03-14T23:07:00.000+03:00

Nahát ez sem jött össze! Mármint a győzelem. Ha nem tévedek, sorozatban a harmadik itthoni döntetlent játssza a CFR. Pedig a csapat megfogadta, hogy a tavaszi idényben nem fognak tévedni, csalódást okozni. Ennek ellenére újra két pontot veszítettünk hazai pályán. Ráadásul pont most, mikor óriási lehetőség mutatkozott arra, hogy beérjük az előttünk lévő négy csapatot, hiszen a Temesvári Polit leszámítva egyikük sem győzött, sőt mi több, a Dinamó ki is kapott hazai pályán (0-3 az Otelul ellen, ennek nagyon örültem, nem szeretem a Dinamót, sőt, mit titkolózzak, egyenesen utálom).

Na de kezdjük a legelején...

A hagyományokhoz hűen meccs előtt gyülekező "a szórakozóhelyen", itt megbeszéljük az utolsó simításokat, mit, hogyan és mikor teszünk a meccs alatt (egyszóval kemény munka is folyik itt, nemcsak szórakozás). Na persze torokerősítőként és a hideg ellen még játszik egy-két voci néhány sör kíséretében. Persze mindez a normalitás határain belül, hisz még 90 percet ki kell bírni (aki nem tudná, ennyi egy focimeccs hivatalos időtartama, 2x45 perc, plusz esetleges hosszabbítások). A szombati nap különösen jól kezdődött, köszönhetően a galeri-főnököknek minden nagyon jól meg volt szervezve. A meccs kezdete előtt egy órával felvonultunk a stadionhoz, de nem is akárhogy, hanem CEFI (ő a GaleriA bábja, tiszta új, a tavaszi idénytől létezik) vezetésével és rendőri kísérettel. A 250-300 m-es séta alatt a csapat csendesen vonult fel a stadionhoz. Mindenki minket bámult, ilyent Kolozsváron még nem igazán láttak. Mikor elfoglaltuk a helyeinket a lelátón és a kedvenceink is megjelentek a pályán melegíteni, akkor előkerült a több tíz zászló, az énekek, a dobok. Ahhoz képest, hogy kevesen voltunk (mintegy 80 személy), mások elmondása szerint sikerült megálltnunk a helyünk. Egy nagy bánatunk volt csupán, hogy a győztes gól(ok) elmarad(nak). Na meg a hideg, meccs végére sikerült teljesen szétfagyni.

Még a mérkőzés kezdete előtt CEFI bevonult a pályára és köszöntötte a nézőket. Bábunkat nagy taps és éljenzés fogadta. Jó ötletnek bizonyult. Ugyancsak CEFI-nek jutott az a megtisztelő feladat is, hogy bevezesse a két csapatot. Tudtommal ilyen a román bajnokságban nem volt, legalábbis emlékezetem szerint.

Aztán elkezdődött a játék. Az első fél órában még bizakodóan néztük a mérkőzést, kedvenceink jó játékot játszottak, támadtak és helyzeteik is voltak. De ahogy telt az idő, egyre inkább sterilebbé vált a játék. Mondhatni a mérkőzés a félpályán játszódott. Az utolsó húsz percet pedig két dolog jellemezte: az ellenfél mindent kitalált, csakhogy az időt húzza, a CFR játékát pedig egyre inkább a hosszú és magas labdák, valamint a kapkodás jellemezte. Kezdtük elveszíteni a reményt. Személy szerint már csak azért imádkoztam, hogy hátha egy 11-es megmemt az újabb kudarctól. De imám nem került meghallgatásra, végeredmény egy újabb 0-0. Ennek ellenére megtapsoltuk a csapatot, biztattuk őket, mikor leszálltak a pályáról. Ez már csak így szokás mifelénk, nem akarunk beállni a bukaresti és általában a déli csapatok szúrkolói közé, akik a csapat esetleges botlása után az edző és a vezetőség azonnali menesztését követelik. Nem, a CFR akárhogy is játsszon, a kedvencünk marad. Kitartunk mellettük jóban-rosszban, együtt szomorkodunk és ünnepelünk a csapattal. Egyszóval: SZERETJÜK A CSAPATUNKAT. HAJRÁ CFR!!! HAJRÁ FIÚK!!!

Hétvégén Petrozsényban játszunk a Jiul ellen. Őszintén remélem, meglesz a 3 pont...

2006-03-11T22:06:00.000+03:00

(cím nélkül)

Az utóbbi napok igencsak mozgalmasak voltak. Tanúi lehettünk magyargyalázásnak, virtuális magyarverésnek, magyarölésnek a cybertérben, a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás lábbal tiprásának (lásd az Európai Idő lap ellen elkövetett törvénytelenségeket), tettlegességnek a parlament felsőházában (egy PD-s miniszter és egy PNL szenátor estek egymásnak), röhögőgörcsnek az alsóházban (Gheorghe Funar törvénytervezetei okozták az ülést vezető Miron Mitrea röhögőgörcsét), egy Rapid győzelemnek (2-0 a Hamburger SV ellen), egy Steaua döntetlennek (0-0 a Betis Sevillaval), Laura Stoica és kedvese halálának. És mindez alig három nap leforgása alatt. Egyszóval a társadalom minden területén történt valami fontos, valami megrázó. Mondhatni, megint egy mozgalmas hetet zárunk. És még nincs vége. Hétvégén ugyanis útjára indul a romániai foci élvonal tavaszi fordulója is, ami számomra nagy örömöt jelent.

Holnap a kolozsvári CFR is pályára lép, mégpedig itthon. Ellenfél a Sportul Studentesc, Bukarestből. Mindez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy holnap kivonulunk a haverokkal a gruiai pokolba, hogy szurkolhassunk kedvenceinknek. Ez számomra mindig egy ünnep. Szinte már rituálisan készülgetek egy-egy itthoni mérkőzés előtt az eseményekre. Kedvesem szokta mondogatni, hogy onnan tudja, hogy a CFR mikor játszik itthon, hogy én már azelőtt pár nappal elkezdem a szurkoló-dalokat énekelni, keresem a meggyvörös pólómat, esélyeket latolgatok, pontokat és gólarányokat számolgatok. Magyarán észre sem veszem, de folyamatosan készülök a meccsre. Biztos így van, amit szeretek, azt általában nagy erőbevetéssel és maximális odaadással csinálom. Így van ez a CFR drukkerség is. Egyfajta hobby lett számomra, sőt, lehet annál több is már. Jól érzem magam a stadionba, egyrészt haverok között vagyok, másrészt a nagy izgalomban és eufóriában teljesen ki tudok kapcsolódni, legalább egy pár órára el tudom felejteni a mindennapi gondokat és végre tehetem azt, amit annyira imádok: csak a pillanatnak élni. Na és persze nem elhanyagólható a meccs utáni nagy sörözés. Ezt úgy kell elgondolni, mint egy szakmai fórumot. Összegyűlünk egy páran és kielemezzük a meccset, persze egy pár sör kíséretében. Ha győztek a fiúk, akkor dícsérjük őket és örömünkben iszunk, ha éppen kikaptak vagy döntetlent játszottak, akkor meg bánatunkban sörözünk.

És ha már a fociról beszéltem, el kell azt is mondjam, hogy Dávid fiamban (március 15-én lesz 1 éves és 8 hónapos) is bújkál a foci ördöge, a múltkor egy tévében közvetített meccs közben felkiáltott: GÓÓÓÓL. Na persze nem volt az, de mint később rájöttem, számára minden labdajáték neve góóóól. Kezdetnek viszont nem rossz, ha megtanulta a szót, akkor érdekli is a dolog.

Befejezésként csak annyit, hogy HAJRÁ CFR!!! A mérkőzésről talán holnap...

Ülök, olvasok és nem értem mi történik!

2006-03-09T13:26:00.000+03:00

A tegnapi napilapok, román és magyar egyaránt, szinte mindenike hozta a hírt, miszerint a Románia és az Amerikai Egyesült Államok (USA) között léterjött katonai megállapodás értelmében a Romániába telepített amerikai katonai bázisokról bármikor lehet támadást indítani, anélkül, hogy erről az amerikai fél előzetesen a román fél beleegyezését kérné. Sőt mi több, még értesíteni sem köteles szándékáról a román partnert. A hírt megerősítette egy külügyminisztériumi vezető is. A román fél a katonai egyezmény aláírásakor abban bízott, hogy a román-amerikai kapcsolatok ma már annyira megbízhatóak és érettek, hogy nem szükséges egyezményben rögzíteni a feltételeket, az amerikai-román katonai kapcsolatok a "gentleman agreement" sémát követik majd. Magyarán a román fél azt feltételezi, hogy az amerikaiak, mindeféle egyezményes kötelességük ellenére konzultálni fognak a román féllel.

Hát mit mondjak, megáll az eszem. Miközben a román politikum és közvélemény retteg a magyar egyetem, a kisebbségi törvénytervezet és a székely autonómia kapcsán, addig minden további nélkül lehetővé teszi az amerikaiak számára azt, hogy Románia területéről katonai támadásokat indíthasson. Ennyire naiv vagy ennyire vak a román politikum? Rettegnek egy nem létező veszélytől, féltik a román állam területi egységét, mindenre képesek, hogy a jogos magyar kezdeményezéseket megtorpedózzák, ellehetetlenítsék, de ugyanakkor mindenféle formális kötelezettségvállalás nélkül lehetővé teszik a "világseriff" pozícióban magát feltüntető Bush számára, hogy katonai támadásokat indíthasson Románia területéről. Mi ez barátaim, ha nem az annyira féltett szuverenitás részleges feladása? Az utóbbi évek történelmét tekintve pedig egyenesen elképzelhetetlennek tartom azt, hogy Bush levelet ír Băsescunak, hogy haver, ezek az irániák nem férnek a bőrükben, egyfolytában az atommal kísérleteznek, mi meg itt a Washington DC-ben úgy döntöttünk, hogy figyelmeztetésként küldünk tőletek egy pár rakétát, na meg egy pár nehézbombázót. Ugye haver semmi, gond, indulhat az akció? Döntéshozó pozcióban lévő politikai elitünk nagyon rövidtávú memórával rendelkezik, ugyanis gyorsan elfelejtették, hogy az USA úgy indított támadást Irak ellen, hogy sem a NATO, sem az ENSZ nem adta beleegyezését, sőt az európai nagyhatalmak egy része sem értett egyet a háborúval (Németország, Franciaország). Ezekután el tudjátok képzelni azt, hogy majd Románia beleegyezéséért fog esedezni Bús Gyuri (értsd George W. Bush)? Szerintem röhejes.

Aztán meg görgessük tovább a történések fonalát. Mi lesz akkor, ha az amcsik tényleg támadást indítanak román területről, ne adj isten valamelyik arab ország ellen? (Irán nyakán amúgy is szorul a hurok). Hát egy biztos forgatókönyvem van: ha eddig nem voltunk kimondottan terrortámadások potenciális célpontja, akkor ezt követően leszünk. Ha eddig többé-kevésbé biztonságba érezhettük magunkat, miközben a new-yorki, washingtoni, madridi vagy londoni terrortámadások szörnyűséges, elrémisztő tévéfelvételeit és képeit nézegettük, akkor egy esetleges támadást követően már nem hiszem, hogy ennyire nyugodtan fogunk ülni és végezni mindennapi teendőinket. Közvetlenül érintettek leszünk a kérdésben és számolnunk kell az iszlám fundamentalisták által vívott arctalan háború következményeivel.

Következéképpen elmondható: székely autonómia helyett amerikai "katonai autonómia", magyar egyetem helyett pedig terrortámadástól való rettegés. Vajon melyik rejt magában nagyobb veszélyt Románia számára? A választ rátok bízom...

Nemzeti ünnep és magyargyalázás!

2006-03-08T00:38:00.000+03:00

Sokatokban biztos megfogalmazódik az a kérdés, hogy na jó-jó, de ez a két dolog hogy fér össze, hisz köszönő viszonyban sincs egymással. Csak egy kis türelem, mindjárt kiderül. Történt, hogy ma du. egy jó barátommal, mesteris kollégámmal csetteltem. Váltottunk néhány szót az éppen lejárt szesszióról, a vizsgákról, az előttünk álló félévről, mikor egyszer csak minden előzetes beharangozás nékül kapok egy internetes honlapcímet. Nagy érdeklődéssel nyitom meg, fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Az érdeklődést viszont nagyon rövid időn belül az elkeseredés és a düh egy különös amalgáma váltotta fel. Az átküldött link egy országos román nyelvű napilap, az ADEVARUL honlapja.

Az utóbbi napokban már megszokhattuk, hogy a román és magyar nyelvű lapok egyaránt sokat foglalkoznak a Székelyudvarhelyre meghirdetett székely nagygyűlés témájával. Sokan, sokfélét és sokféleképpen írtak erről a készülő eseményről. Az ADEVARUL Online sem tesz másként, foyamatosan ír a sorra kerülő eseményről. Ezzel mindezidáig semmi gond nincs. A probléma akkor kezdődik, amikor a napilap egy teljesen moderálatlan vélemény-nyilvánítási folyamatnak nyit utat és lehetőséget. És a névtelenség és álnév intézményeit kihasználva akadnak bőven olyanok, akik úgy érzik, hogy a kérdéshez hozzá kell szólniuk.

A dictatorul (diktátor) álnév mögé megbújt hős hazafi a magyarokban megfogalmazódott autonómia-igény kezelését úgy oldaná meg, hogy egy géppuskákkal felfegyverzett román zászlóaljat küldene a Székelyföldre, így akár tíz perc alatt véget lehetne venni a problémának. Egy Doru nickre hallgató úriember szerint a románoknak trikolórral és meztelen mellkassal kell bevonulni Székelyudvarhelyre, így kell történelemre és hazafiságra tanítani a magyarokat. Helyzetünket nagyon érdekes hasonlattal írja le: amiért a konyhában sok csótány él, az még nem azt jelenti, hogy a konyha a csótányoké. És el is rendeli az azonnali és teljes csótányírtást. Gigi Becali néven bejelentkezett "barátunk" is csupa jót akar nekünk: nem sokat habozik, örül a pillanatnak, hogy végre lemészárolhatnak bennünket. Ugyanakkor arról biztosít, hogy az autonómia helyett a halál várakozik ránk. Egy mara néven futó valaki arról tart kiselőadást, hogy egyszer s mindenkorra meg kellene értenünk, hogy aki Romániában él, az román. "Jóindulatú", "megértő" és "nagyon okos" barátaink még számos dologra megtanítanak: például, hogy a székely nem magyar, hogy a székelyföldi románokat a kommunizmus alatt elmagyarosították, hogy a magyarok tulajdonképpen mongolok. Rengeteg okos és számomra új információt tartalmaznak a hozzászóló román testvérek sorai. És természetesen minden komolyan alá van támasztva történelmi érvekkel.

A történet azonban nem lenne teljes, ha nem mondanék el még két dolgot. Egyik dolog az, hogy azért van néhany emberke, aki kiáll a magyarok mellett (nickneveik: Laca, Bogdan Ion, bogdanel). Őket is érdemes elolvasni. Talán Laca a legeredetibb, ő csak magyarul hajlandó kommunikálni. A másik dolog pedig az, hogy miután elolvastam a 32 hozzászólást, elgondolkodtam, hogy ez még a vélemény-nyilvánítás határán belül van vagy már régen túllépi azt. Könnyű volt döntenem, ennek már semmi köze nincs a vélemény-nyilvánításhoz, sokkal inkább a gyalázás, felbújtás jogi kategóriákkal lehet definiálni. És miután ezt eldöntöttem, jeleztem a történteket a megfelelő helyen. A történet vége pedig: az Országos Diszkriminációellens Tanácshoz feljelentést tettünk le. Kíváncsian várom a Tanács döntését. Addig is, aki esetleg saját szemével győződne meg arról, hogy a 21. század demokratikus Romániájában egy országos napilap honlapján miként lehet egy szinte másfélmilliós kisebbség jogos igényeiről beszélni, annak ajánlom figyelmébe a honlapot (gyenge idegzetűek és szívbetegek számára nem ajánlott): http://www.adevarulonline.ro/index.jsp?section_title=Politic&article_title=175890

Választások Magyarországon

2006-03-06T18:44:00.000+03:00

Budapesten jártam a minap. Életem legrövidebb budapesti tartózkodása volt, mindössze két és fél órát töltöttem a fővárosban. Ez az idő viszont tökéletesen elég volt ahhoz, hogy megállapíthassam: a visszaszámlálás elkezdődött. Hogy milyen visszaszámlálás? Hát a választási visszaszámlááás, kedves barátom. Magyarországon teljes gőzzel beindult a választási kampány.

Budapest utcáit róva úton-útfélén választási plakátokba ütközöl. Óriásplakátok rengetege vesz körül. Ismerős és kevésbé ismerős arcok tekintenek rád. Az egyik plakátról egy beesett arcú hölgy néz rád nagy, szomorú szemeivel és arról próbál meggyőzni, hogy négy évvel ezelőtt az emberek jobban éltek Magyarországon. Nem nehéz kitalálni, hogy a FIDESZ plakátjáról van szó. Az MSZP plakátjain a négy évi megvalósításokról kaphatsz tájékoztatást (például, hogy hány km autópálya épült). Na meg arról, hogy a FIDESZ-nek nincs igaza, tulajdonképpen sokkal jobb most Magyarországon, mint négy éve volt. Az SZDSZ is kampányol, plakátjaikról Kovács Pisti tekint le ránk. Az SZDSZ kampányának központi alakjáról, Kovács Pistiről tudni kell, hogy ötéves, nem fizet adót, nem jár munkába autóval, nem fizet tb-járulékot, senki nem ígért neki 15. havi csokiadagot és ami talán a legfontosabb, nem szavaz. Kovács Pisti is, a két nagy vezér (Orbán és "Balegyenes" Gyurcsány) pédáját követve, évértékelő beszédet tartott, amiből megtudhattuk, hogy a tavalyi év elég jó volt, hogy jövőre iskolába megy és szeretne egy biciklit. Az SZDSZ plakátjain Kovács Pisti mellett egy kérdés is olvasható, melynek lényege az, hogy Kovács Pistivek ki törődik. Ugyancsak az SZDSZ plakátjairól tudhatjuk meg azt is, hogy mindkét nagy párt félretájékoztatja a választásra jogosul állampolgárokat. Az MDF sem marad ki a sorból, a Normális Magyarországért feliratú plakátokról ismerős arcok tekintenek ránk. Szóval a kampány zajlik. Ember a talpán, aki ebben a félelmetes és egymásnak ellentmondó információtömegben el tud tájékozódni, ki tudja ismerni magát, választási döntését elősegítő következtetéseket tud levonni maga számára. És mégegyszer kihangsúlyozom, két és fél órát voltam Budapesten és a fenti információmennyiséget mintegy 250 méter séta után szívhattam magamba.

Na de nemcsak a pártok kampányolnak kedves barátaim. Imitt-amott a választók is "hangot" adnak véleményüknek. Írásban teszik, aminek én személy szerint csak örülni tudtam, ugyanis nyoma marad és ha két és fél órát tartózkodsz csak Budapesten, akkor is tudomást szerezhetsz róla. Az egyik FIDESZ plakáton a "mocskos nyilasok" felirat volt olvasható, gondolom valamelyik megrögzött baloldali szavazó tollából származik a véleménynyilvánítás. Ötven méterrel odébb az MSZP plakátját gyalázták meg vélhetően jobboldali szavazópolgárok és filctollal a következőt írták rá: "mocskos-büdös kommunisták, eljött az igazság és az elszámolás pillanata". Az SZDSZ plakátja sem maradt meggyalázatlan, egy kedves nemzettársunk azt üzeni az SZDSZ-nek, hogy biztos azért törődik Kovács Pistivel, mert zsidó.

Magyarországon megkezdődött a kampány, és ezzel együtt megkezdődött a nyilasozás-kommunistázás-zsidózás. Útban hazafelé azon gondolkodtam, hogy meddig süllyedhet még az "anyanemzet"? Valahogy úgy vagyok, hogy az az ország, amelyre még nem sokkal ezelőtt felnéztem, ahol még az életem is eltudtam volna képzelni, egyre nagyobb ellenszenvet, sokszor utálatot vált ki bennem. És ez az érzés egyre inkább csak mélyül, minden egyes magyarországi kiutazásom alkalmával.

Befejezésképpen pedig egy bennem megfogalmazódott ötletet osztok meg veletek. A kovácspistis plakátot nézegetve és az egész ellenkampány-hadjáratot látva az jutott eszembe, hogy a zsidózás helyett sokkal jobb replika lett volna az, ha az illető például azt írja a plakátra, hogy míg ti csak a Kovács Pistivel törődtök, addig az XY párt egy egész országgal törődik. Egyáltalán nem sértő és szerintem jó replika, mindenesetre sokkal jobb, mint a zsidózás. De az is lehet, hogy mindezt csak én látom így, én aki Vidékről, sőt még ennél is rosszabb, a határon innenről érkeztem a Fővárosba. Igen, a határon innenről, mert én Erdélyből nézem a határt és számomra ŐK a határon túliak. Egyre inkább ŐK azok...

Mi és az egyetemistáink...

2006-02-16T11:31:00.000+03:00

Tegnapelőtt történt! Az alattunk lakó egyetemisták, minden esti szokásukhoz híven nekifogtak bulizni. Ez nem is lett volna gond, már megszoktuk, hogy ez így van, ennek így kell lennie. A hagyományaikhoz híven este 10 körül kezdték el a bulit. Csak jelezném, ez az az időpont, mikor kisfiam, Dávid, aludni tér. Meg is próbáltuk lefektetni és kínok kínjával, nagy nehezen el is aludt. Én tanulni tértem, Enikő, a párom pedig úgy döntött még tévézik egy kicsit lefekvés előtt. De hát ember tervez és az alsó szomszéd végez. Lent a buli olyan 1 és 2 óra között hágott a csúcsra. Ekkor már teljességében ki lehetett venni szinte minden szavukat. A román nyelv legékesebb szavait használták: pulö, bögámiás és a mö volt ezek között a kötőszó. A mondatok nagy része úgy kezdődött, hogy bögámiás, aztán meg rögtön követte a mö és ezután a pulá. Megpróbáltam felhívni a figyelmüket, hogy akaratunk ellenére nagyon szenvedő alanyai vagyunk egy olyan magas szintű párbeszédnek, amiből szinte semmit nem értünk. A figyelmeztetés mit sem ért, a helyzet egyre fokozódott. Mikor már az óra elütötte az éjjeli fél hármat, a kisfiam többet forgolódott és sírt, mint aludt, ŐK meg a falakat kezdték el verni, döntöttem: kihívom a rendőrséget. Gyorsan tárcsáztam az 112-öt,ahol egy készséges női hang arról kezdett faggatni, hogy miért akarok a rendőrséggel beszélni. Elmondtam neki a történteket és kapcsolta a rendőrséget. Azt mondták, kiküldenek valakit. Tíz perc sem telt el, meg is jelent két rendőr. Gondoltam ha már kihívtam őket, útba is igazítom. Kiléptem a lépcsőházba, köszöntem nekik, de útbaigazításra nem volt szükség, egyből tudták hová kell menni.

Miután elment a két rendőr és lent is elcsendesedett a társaság, elkezdtem gondolkodni: vajon jól tettem, biztos megbüntették őket, szemét alak vagyok, meg ilyenek. De aztán elalvás előtt megnyugtattam magam: egyszer beszéltem velük telefonon, egyszer személyesen is felkerestem őket, egyszer még a kedvesem is beszélt velük. Úgy látszik mindennek nem volt hatása, a szép szóbólnem akartak érteni. Ráadásul nem az első alkalom, hogy böiecii szé kéfujészk. Úgyhogy nyugodt lelkiismerettel aludtam át az éjszakából fennmaradt négy órát. Mondjuk meg is látszott rajtam másnap...

2006-02-14T11:29:00.000+03:00

Rég készülök rá, most megteszem az első lépést. Úgyis szesszióban vagyok, ilyenkor az embernek "mindenre van ideje", kivéve a tanulást.
Ráadásul holnap szülinapom van, már a 31. életévembe lépek be. Furcsa érzés, megvallom őszintén. De hát ez van, ezt kell szeretni. Még egy évvel öregebb lettem. Öregebb? Vagy tapasztaltabb? Érettebb? Na ezt nem tudom eldönteni. De holnapután már kiderül. Legalábbis remélem...